Melyik rokonságban hisztek jobban? A magyar-finnugor vagy a magyar-közép ázsiai türk népek közti rokonságban? Vagy ha nem ezekben, akkor melyikben?

Az alapszókincs megfeleltetésekkel kapcsolatban még néhány gondolat:

A szabályos hangmegfelelések akkor bizonyító erejűek, ha a teljes alapszókincsre kiterjedően elég sok szópárra igazak. Ha egy hangmegfelelésre egy vagy két példát tudunk csak hozni, az igen gyengécske bizonyító erővel bír. Ráadásul egy szónak minden hangjával el kell számolni valahogy. Nem elég, ha találunk a szóban egy szabályos hangmegfelelést, a szó többi hangjának alakulását is magyarázni kell valahogy. Emiatt az uráli nyelvészetben sokszor már úgy érezhetjük, hogy több a hangmegfelelési szabály, mint az azokból megfelelően, szabályosan levezethető etimológia.

A nyelvrokonság bizonyításához továbbá még az is kell, hogy a megállapított megfelelések kizárólagosak legyenek az adott nyelvcsaládra nézve. Hiába találunk szabályos megfeleléseket két nyelv között, ha az adott megfelelés egy harmadik, a nyelvcsaládon kívülre sorolt nyelvvel is fennáll. És az uráli nyelvcsalád esetében elég sok ilyen van, elsősorban az altaji nyelvekkel és a jukagirral.

"Hát, még ha azt mondanánk, hogy olyan fokú az egyezés, mint a bajor és a fárszi között, akkor közelebb járnánk a valósághoz."

Ezt a következtetést nem a konkrétumok alapján hoztad meg, hanem az általad annyira bírált nyelvcsalád-elméletből. :-)

Azok a hangváltozások, amik a manysi és a magyar között vannak, simán megvannak az indogermán nyelvek saját ágaiban is.

"A szabályos hangmegfelelések akkor bizonyító erejűek, ha a teljes alapszókincsre kiterjedően elég sok szópárra igazak. Ha egy hangmegfelelésre egy vagy két példát tudunk csak hozni, az igen gyengécske bizonyító erővel bír."

Ha csak a francia nyelv maradt volna fenn az újlatin nyelvek közül, ki tudnád következtetni, hogy "eau" /o/ a latin aqua-ból származik?

t -> s

τέττᾰρες (attikai) -> τέσσαρες (koiné)

γλῶττα (attikai) -> γλῶσσα (koiné)

wid+tos (protoitáliai) -> wissos (ólatin) -> vīsus (klasszikus latin)

klaud+tos -> klaussos -> clausus

water -> Wasser

straat -> Straße

wit -> weiß

heet -> heiß

moeten -> müssen

sluiten -> schließen

schieten -> schießen

bijten -> beißen

t -> z

tawt -> tűz

wit -> víz

kät -> kéz

at -> íz

sāt -> száz

p -> f

görög:

φ

/pʰ/ -> /ɸ/ -> /f/

β

/b/ -> /β/ -> /v/

spanyol - latin

/b/, /v/ -> /β/

német

p -> pf/f

ship -> Schiff

scharp -> scharf

sleep -> schlafen

step -> stapfen

appel -> Apfel

pän -> fej

pon- -> fon

pos- -> fos

pi -> fi-

päl -> fél

piľ -> fül

pil- -> fél(ni)

puŋk -> fog

ŋk -> g

puŋk -> fog

täŋker -> egér

lyäŋk -> jég

#16, 19, 20, 21, 22:

A hozzászólásaid nagy részével egyetértek, egy dologgal azonban nem:

„de a vita mégiscsak tudományos szinten dőlt el a finnugor-oldal javára, tehát tudományosan az volt a megalapozottabb a nyelvtudomány akkori (!) szintjének megfelelően...”

A vita sosem dőlt el, nem véletlenül beszéltek még a 20. század első felében is urál-altaji nyelvcsaládról, ma pedig már még kiterjedtebben beszélnek eurázsiai vagy akár nosztratikus nyelvcsaládról (és a „török” oldal is lényegében valami ehhez hasonlót feltételezett már az ugor-török-háború idején). Az ugor oldal viszont minden emellett szóló érvet ignorált (anélkül, hogy bármivel magyarázni tudta volna ezen jelenségek meglétét), mivel ők a finnugor rokonság kizárólagos volta mellett próbáltak érvelni, nem törődve az uráli és altaji nyelvek közötti nyelvtani és alapszókincsbeli párhuzamokkal. És mivel valakik valóban „terelgették” a kutatások irányát, így végül az ugor oldal képviselői lettek többen, és mivel tudományos érvekkel nem tudták ellenfeleiket felülmúlni, a „ki a hangosabb” elvén elkezdték hangoztatni, hogy ők nyerték a vitát. Addig mondogatták ezt (és egyesek még ma is mondogatják, pl. a nyest nevű blogon is), amíg a többség elhitte. De a vita valójában sosem dőlt el.

A „finom "terelgetés" a "megfelelő" irányba” meg sosem tesz jót a tudománynak.

A legrosszabbak az olyan félig-meddig megalapozott koncepciók, mint a finnugor elmélet. Kiindulnak egy alapvetően jól alátámasztott koncepcióból:

1. A magyar nyelv és az ún. finnugor (tágabban: uráli) nyelvek (finn, észt, lapp, hanti, manysi, stb.) között nyelvrokonság van.

Ez az állítás könnyen igazloható, pl. úgy, ha bemutatjuk ezen nyelvek alapszókincsének szabályos hangmegfeleléseit, valamint a nyelvtani párhuzamokat.

Aztán eköré felépítenek egy kártyavárat, ami már olyan állításokat tartalmaz, amiket soha senki sem bizonyított be, mégis úgy tekintik őket, mintha igazak lennének:

2. A magyar nyelv KIZÁRÓLAG a finnugor (tágabban: uráli) nyelvekkel rokon.

3. Az uráli nyelvekkel való rokonság közelebbi, mint más, pl. az altaji nyelvek esetén.

4. Az uráli/finnugor nyelvekkel rokonítható szavak uráli/finnugor EREDETŰEK.

Meg még egy apróság:

„A nyelvrokonság bizonyításához továbbá még az is kell, hogy a megállapított megfelelések kizárólagosak legyenek az adott nyelvcsaládra nézve.”

Ez nem a rokonság bizonyításához kell, hanem ahhoz, hogy egy nyelvcsalád-kategóriát helyesnek ítélhessünk. Tehát ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy az uráli nyelvcsalád létező kategória, és a magyar ebbe tartoizik, ahhoz kellene az, hogy bizonyítható legyen, hogy az ún. uráli nyelvek (köztük a magyarral) egymással szorosabb párhuzamokat mutatnak (akár az alapszókincset, akár a ynelvtant tekintve), mint bármely más nyelvcsaládba besorolt nyelvekkel. Ez azonban nincs így.

#17, 18, 23:

Ilyen listákat bármely 2 eurázsiai nyelvcsalád között lehet írni, vessük pl. össze a magyar alapszókincset az altaji nyelvekével:

Személyes névmások szabályos hangmegfelelései:

[link]

Példák h/k/g szabályos hangmegfelelésekre a magyar és az altaji nyelvek alapszókincse között:

hol (Sw. 13): quayda (török nyelvek)

három (Sw. 24): qurban, gurban (mongol nyelvek)

hal (Sw. 45): xalim (bálna, mongol), ollo, xolto (tunguz-mandzsu), kárei (rája, japán)

húr, hurok (Sw. 61): quriq (török), urga (mongol)

hús (Sw. 63): xesi, xeseg, xisig (mongol)

háj (Sw. 66): koju, qoji, xoju (török nyelvek)

haj (Sw. 71): kil, qil, xil, gil (török nyelvek); kil, qil, xil (mongol)

hát (Sw. 88): kot, ket, köt, göt (török nyelvek)

hány (Sw. 97): kekir, kegir, gejir, gegir (török nyelvek)

hasít (Sw. 114-115): kas, kis, kes (török nyelvek); xas, gasu (mongol)

hever (Sw. 123): xebte, kepte (mongol nyelvek)

hull (Sw. 127): kolau, kula (török nyelvek)

homok (Sw. 157): qum, xum (török nyelvek); qumaki, xumxi (mongol nyelvek)

hó (Sw. 164): kar, qar, xar, gar (török nyelvek)

hamu (Sw. 168): kul, kül, kil, köl (török nyelvek)

hideg (Sw. 181): xüjten (mongol nyelvek)

harcol: köräš-, güreš- (török nyelvek), xerelde- (mongol nyelvek)

csihol (tüzet): čak- (török), čaq- (mongol), čiu (tunguz-mandzsu)

holló: qarɣa (török), kerē (mongol), ōlī (tunguz-mandzsu)

Példák f/p/b szabályos hangmegfelelésekre a magyar és az altaji nyelvek alapszókincse között:

fiú (Sw. 39): pikte, putte (tunguz-mandzsu nyelvek)

apa (Sw. 43): aba (török), aba, abu (mongol), api (koreai)

féreg (Sw 50.): piru, parau (tunguz-mandzsu nyelvek)

fa (Sw. 51): szintén van p-s megfelelője számos altaji nyelvben is

fű (Sw 60.): pajqta, paịqta, pajaqta (tunguz-mandzsu nyelvek), phiri, phuri, phur (koreai nyelvek)

fej, fő (Sw. 72): peje (tunguz-mandzsu nyelvek)

fog (Sw. 77): pali (tunguz-mandzsu nyelvek)

fél (mint fél valamitől, Sw. 106): pelin, belin (török nyelvek), belin (tunguz-mandzsu)

fekszik (Sw. 123): pulu (tunguz-mandzsu)

forog, fordul, pörög, borul (Sw. 126): szabályos hangmegfelelés még a magyar nyelven belül is, emellett: pori, foro (tunguz-mandzsu)

facsar (Sw. 130): piči, bičkṇ (mongol nyelvek)

fagy (Sw. 145): puluɣ, buluq (török nyelvek), belu (tunguz-mandzsu nyelvek)

por, pur (Sw. 158): pɨrɨn, buruo (török), puʒ́irā, burgi- (mongol)

felleg, felhő (Sw. 160): pilit, pulut, bulut (török nyelvek)

fehér (Sw. 175): pùhɨ́i- (koreai nyelvek), bagda-ma (tunguz-mandzsu nyelvek)

fél (mint valaminek a fele): peltir, beldir (török), belšer, belčir (mongol), pālã (tunguz-mandzsu)

fűz: potoqto, pučekte (tunguz-mandzsu)

árpa: arba (török), arbaj (mongol)

fény: pana (koreai)

Példák m/b szabályos hangmegfelelésekre a magyar és az altaji nyelvek alapszókincse között:

én (Sw. 1): minä, mon (finnguor nyelvek), men , ben (török nyelvek), bi, mi- (mongol)

mi (Sw. 4): mi, me (finnugor nyelvek), miz, biz (török nyelvek), man, bid (mongol nyelvek)

más(ik) (Sw. 21): baška (török nyelvek), bus, busa (mongol nyelvek)

madár (Sw. 46): bildir, buldur, bɨldɨrǯɨn (fürj; török nyelvek), bildu'ur (pacsirta; mongol)

máj (Sw. 91): baɣɨr, bawɨr (török nyelvek)

t/z megfelelésre ugyanúgy lehetne példákat írni, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy kideüljön, mire akarok célozni.