Ismertek erre illő fogalmat, helytálló kifejezést?

Manapság rettenetesen elszaporodott ez a "diszkriminatív" dolog. Aki mondja, magából indul ki. Én tehát egy ilyen észrevételnél elolvasom az inkriminált szöveget, eldöntöm diszkriminatív-e, majd megállapítom az ítélkezőről, hogy ő diszkriminatív-e, és hazudik-e.

Mindig a célból érdemes kiindulni, mert az határozza meg az eszközt. Tegyük fel, hogy azt vizsgáljuk, a munkavállaló melyik nemre hogyan reagál. Ekkor a kérdést semmiképpen nem részletezzük, mert fölösleges információt hordoz. Ha a fokozatokra is kíváncsiak vagyunk, akkor előbb meg kell határozni, milyen mértékben, és aszerint kiválasztani a kérdéseket.

Két szempontra kell erősen ügyelni. Egy, a kategóriák legyenek egyértelműek és félreérthetetlenek, mert sokféle ember fogja olvasni, és magyarázkodásra nincs mód. Másfelől a kategóriák diszjunktak és teljesek kell, hogy legyenek, különben vagy zavaros választ kapunk vagy lesz aki nem tud válaszolni, mert az ő esete nem szerepel.

Mindent összevetve, mivel téged nem ismerlek, nem tudok tanácsot adni, de elmondom én mit tennék. Ha csak a munkavállaló reakciójára vagyok kíváncsi, akkor három opciót adnék: nő, férfi, mindegy. Ha a témavezetőm ezt diszkriminatívnak tarja, akkor magamban megkérdezném, miért kérte vajon. És ha tudok jobb opciót, szó nélkül témavezetőt váltok (nem ért a témavezetéshez). Ha nem, de kiveszi a harmadikat, megkérdezném tőle, mi ennek az oka. Ha nem ad választ, vagy ezt tartja jónak, gondolkodás nélkül témavezetőt váltanék, mert lövése sincs, miről beszél. Ha szimplán ellenzi a harmadik opciót, felhívnám a figyelmét, ez sérti a kérdőív teljességre vonatkozó feltételét. Sokan vannak, akiknek nem számít, férfi vagy nő a felsővezető. Én például kérdőív kitöltőként a kérdőívre ráírnám: rossz a kérdőív. Több opció nincs.

Van viszont egy fontos dolog. A római jog óta evidencia, aki cselekszik, bizonyít. Ő vette ki, neki kell indokolnia. Majd ha nem kiveszi, hanem indoklást kér, akkor azt egyfajta vizsgának tekintem, és a fent leírtakat válaszolom (egyértelmű, diszjunkt, teljes - minden más változat sérti e feltételek valamelyikét).

Például lehetne azt mondani, hogy te csupán le akartad ellenőrizni azt a sztereotípiát, hogy valóban van e társadalom részéről egyfajta diszkrimináció valamelyik szakmában valamelyik nem felé.

Úgy gondolom ezt, hogy például gazdasági, katonai vagy politikai fórum nem választana szívesen meg valamelyik nemből vezetőt magának, attól tartva, hogy a leendő beosztottjai nem fogadnák szívesen, nem lenne elég tekintélye, holott elképzelhető, hogy a tagság, a beosztottak egyáltalán nem törődnének a vezető nemével.

Végül is iskolaigazgató, gyárigazgató, miniszterelnök, kancellár, sőt hadügyminiszter is lehet nő és férfi is, lehet, hogy maga a nép kedvezően fogadja mindkettőt és jogszabály sem tiltja, csak a meglévő előítéletek miatt van valamelyik nem túlsúlyban, de ez csupán a kinevezők gondolatvilágában feltételezett diszkrimináció és te a kérdőívvel ennek akartál utánajárni, hogy ez az előítélet valóban létezik e a tömegekben.

Pedig a megoldás mindig te vagy. Ha időben felismered, befolyásolhatod. Ha nem ismered fel, utólag akkor sem fogsz tudni eredményesen magyarázkodni, ha itt kiváló ötletet kapsz. Amit itt meg kell érteni: elmondásod alapján a témavezető (az én fogalmaim szerint) témavezetésre alkalmatlan. Túlságosan arrogáns, lekezelő, miközben feladata a tanítás, irányítás. Ha itt kapnál (nem létező) kiváló javaslatot, akkor azt elő fogod adni neki, ő lesöpri, mond valami váratlant, nem fogsz tudni reagálni, ugyanott leszel.

Minden azon múlik, az adott pillanatban miként viselkedik az ember (ami viszont azon, mennyit tud, milyen az egyénisége). A viselkedést nem lehet percenként változtatni, még közvetlen segítség esetén se. Váratlan helyzetekben mindig az lesz, ami vagy.

A lényeg: a kérdőív három esetet követel, különben rossz, akár így vélekedik a tanár, akár nem. Ha ezt nem tudod kezelni, egyet tehetsz, elsumákolod. Vagyis mindent ráhagysz, az ellentmondásokkal nem foglalkozol, de annál jobban megjegyzed. ÉS ha jól lecsesznek egy adott esetben, boldogtalanul mondhatod: de hát a tanár úr a múltkor azt mondta, akkor most mi legyen? Én szeretnék megfelelni. - ez egyfelől megfelel az egyéniségednek, másfelől arra kényszeríted, önmagával vitatkozzon. Na ilyen ember nem nagyon akad. Tehát valamelyik utasítását szentesíti és békén hagy. Ha ez mégse következnék be, akkor hagyd ott nyugodtan. Ugyanis nála eredményt semmiképpen nem érhetsz el, legalább az idődet nem fecsérled.