A szótagolás miért alakult ki? Mi értelme van tulajdonképpen?
A régi könyvek borít
óin (és más dokument
umokon) látni, hogy í
rtak, ameddig fért a
sorba, aztán kezdt
ek egy új sort, így ni.
Mi haszna volt, hogy
megszabták, hol leh
et elválasztani egy
adott szót?
válasza:NEM, NEM az erre szocializálódás, hanem egyszerüen így sokkal nehezebben olvasható a szöveg, kb ilyen hatása van:
hanemhagyszszóközöketésfolymatosanírszakkorsokkalnehezebbenértelmezhetöamitírtam.
Ez nem szocializáció kérdése, hanem egyszerüen az írásnak az a lényege, hogy megfeleöen tagolt szöveg legyen, mert az az, amit jól lehet értelmezni.
De hát írtam, hogy én nem a tagolás létét nem értem, amiből neked a probl-
émád adódik, hanem a szótagolást. Azaz, azt a dolgot, hogy meg van sza-
bva, hol kell elválasztani egy adott szót. Ha még 1 betűvel többet írnán-
ak egy sorba, attól még lehetne ugyanolyan jól tagolt a szöveg.
Hogy ezt most így tagoltam, az legfeljebb csak a szokatlan volta miatt neh-
ezebben olvasható. De megszokható lenne. Ha nem lennénk a szabályhoz szokva.
válasza:Kedves kérdező, szerintem megtisztelhetnéd azzal a válaszolókat hogy értelmezni próbálod őket, nem csak a saját prekoncepciódat ismételgetni.
A helyesírási szabályok, és ezen belül az elválasztás szabályai az íráskép egységességéhez kellenek, és ettől jobban olvasható egy szöveg. Nem az a lényeg, hogy pont így legyenek elválasztva, hanem hogy legyen egy egységes szabályozás, és így minden szöveget ugyanolyan módon tördelnek, központoznak stb. amitől ismerős írásképet kapunk, és könnyebben kezeljük a szöveget. Ennek része az elválasztás egységes szabályozása, például amikor a te kérdésedet olvastam, megakadtam egy-egy pillanatra a sorok végén, mert nem az ilyen elválasztáshoz szoktam, és nem számítok automatikusan arra, hogy a szó folytatódni fog a következő sorban. Apró zökkenő, de ha ez nem fontos, akkor a szavak helyes írása, a központozás sem annyira fontos, összességében mégis ezek olvashatóbbá tesznek egy szöveget.
Ha nem értek egyet valamivel, az nem azt jelenti, hogy el sem olvastam és nem értelmeztem. Csak azt, hogy nem tartom meggyőző érvnek.
"megakadtam egy-egy pillanatra a sorok végén, mert nem az ilyen elválasztáshoz szoktam, és nem számítok automatikusan arra, hogy a szó folytatódni fog a következő sorban."
Pont erre válaszoltam az előtted írt kommentem utolsó két sorában. Hogy a megszokás miatt él a fejedben (fejünkben) egy prekoncepció, hogy adott betűcsoport adott módon fog folytatódni. Ha nem lenne ez a megszokás, akkor nem is lenne zavaró az ilyen elválasztás.
Persze, lehet, hogy nincs igazam, de az emberi agy működésével kapcsolatos ismereteim alapján így gondolom.
Biztos emlékszel arra a régi e-mailes továbbküldős szövegre, ami arról szólt, hogy a leírt szöveg szavaiból kihagyták a magánhangzókat, és mégis, az ember nagyjából folyamatosan végig tudta olvasni és értelmezni tudta. Még ha lassabban is ment, mint a normál írás értelmezése.
Na mármost, vannak olyan (nem latin) írások, amikben eleve nincsenek is jelölve a magánhangzók, pl. a héber. És aki járatos ebben, annak az égvilágon semmi gondot nem jelent felolvasni az ilyen szöveget, mert az agya hozzá van szokva, hogy kipótolja a magánhangzókat.
Ehhez képest apróság, hogy nem hivatalos módon vannak elválasztva a sorok végén a szavak. Szerintem, a sorvégi elválasztás szabályozatlanságára is rá tudna állni az agyunk nagyon gyorsan.
Egy másik, nem szöveggel, hanem csak az agy működésével kapcsolatos példa:
10 ujjal írok, elég gyorsan. Közben a monitort nézem, és fogalmam sincs, hogy melyik ujjam hogyan mozog, ezt teljesen automatikus. Már eleve vakon tanultam, soha nem is figyeltem az ujjaimat.
Amikor valahol egy idegen klaviatúrán kell írnom, ráadásul csuklótámasz nélkül, akkor azon sokkal lassabb vagyok egy gyakorlatlan 2 ujjal pötyögőnél, ráadásul minden harmadik szót elütöm, mert azok a pár mm-es eltérések nagyon megzavarnak. De aztán 1/4 oldal leírása után már kezdek belejönni, 1/2 oldal után pedig már viszonylag jól megy. Tehát ilyen gyorsan át tud állni az agy, még az ennyire nem tudatos dolgok esetében is.
válasza:Fussunk neki még egyszer.
Legyen három lehetőségünk:
1. a mostani szabály marad a szavak elválasztására
2. valamilyen más, önmagával nem ellentmondó szabályt használunk egységesen
3. nincs semmilyen szabály a szavak elválasztására
A te állításod az, hogy a mostani szabály esetleges (nem következik a nyelvből és az írásból hogy pont így kell), és csak megszokásból érezzük éppen ezt helyesnek, ebből pedig következik hogy nem kell semmiféle szabály, hiszen a használt szabály helyessége annak előírásából fakad.
Ez hibás érvelés, ugyanis az 1. és a 3. lehetőség között minőségi különbség van: az első egységes írásképet ad (attól függetlenül hogy mennyire esetleges maga a szabály), míg a 3. NEM. Ha te összevissza választod el a szavakat, ahogy én is és mindenki más is, akkor a szövegek olvashatósága csökken - NEM azért mert nem megszokott, hanem mert NEM EGYSÉGES.
A te premisszád helyesen úgy szólna, hogy mivel a mostani szabály (1.) esetleges, ezért lehetne akár helyette egy másik, ugyanolyan egységes szabály is (2.)
(Annak nagyon örülök hogy gyorsan átálltál másfajta kiosztású billentyűzetre, de a mi esetünkben ez a példa a 2. esetnek felel meg - szembesülve egy másfajta szabállyal, azt viszonylag könnyen adoptáltad. Az általad propagált szabálynélküliség analógiája az lenne, ha minden leütés/sor/oldal után máshol lennének a karakterek a billentyűzeten).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!