Hogy lehetne elfogadni azt, hogy nincs objektíve értelme az életnek és találni mégis valamit?

"Egyszerűen elszomorít a felállás, hogy csak ennyi lenne az egész, egy játék cél nélkül kopott bábukkal."

Ha így állsz hozzá, akkor tényleg elég elszomorítónak tűnhet az élet. De ez szerintem nem egy jó hozzáállás.

Én nem a cél nélküliséget látom az életben, hanem azt, hogy lehetőségek ezrei, milliói állnak előttem, előtted, amelyek mindegyikét kitűzhetjük célul magunk elé. Bármelyiket választhatjuk, bármelyik lehet egy cél az életünkben, csak rajtunk múlik.

Mennyivel szebb, jobb és tartalmasabb így a világ, mintha mindenkinek egy meghatározott célt kellene elérnie életében, ha tetszik ha nem, nem igaz? ;-)

Így van, a legjobb játékok nem azok, amiket kemény meló árán végigviszel, utána pedig elégedetten aludni térsz.

A legjobb játékok azok, amiket ha jól játszol, nincs végük és mindig adódik bennük megoldanivaló, újdonság és fejlődési lehetőség.

Az élet objektív értelmének hiányát egyébként a generativitás iránti igény kielégítésével a legkönnyebb elfogadni.

Vagyis hozz össze és nevelj fel egy (több) gyereket, vagy végezz tartósan olyan munkát, amivel a felnövekvő generációkat segíted.

Úgy szűk perspektívából nézve a mosogatásnak van értelme, haszna, célja. Valahogy mégsem kedveli a legtöbb ember ezt a tevékenységet. A tengerparton heverészésnek bár áttételesen van valamiféle praktikus haszna, de közvetlenül se célja, se haszna, se értelme nincs, nem lehetsz benne késésében, nem csinálhatod rosszul. És valahogy mégis tudjuk élvezni a dolgot.

A dolgok önmaguk értékén is lehetnek értelmesek valaki számára. Szeretek sakkozni. De a sakknak nincs különösebb külső vagy jövőre ható értelme, haszna, nem visz közelebb semmiféle célhoz. Oké, talán karban tartja az ember racionális képességeit, de nyilván nem ezzel a céllal ül le az ember sakkozni. A sakkozás valódi értelme a sakkozáson belül van. A sakkozás azért jó, mert lehet közben sakkozni, ami jó dolog. (Igen, akár különösebb cél nélkül, kopott bábukkal.)

Ha itt és most ezt a sakkjátszmát kihagyom, annak van valami hatása mondjuk az öt évvel későbbi sakktudásomra? Aligha. Öt év múlva nemhogy a sakkjátszma pontos menetére, nemhogy az abból levont esetleges tanulságokra nem fogok emlékezni, de valószínű arra sem, hogy egyáltalán lezajlott ez a sakkjátszma. Van a mai sakkjátszmámnak objektív célja, értelme? Nincs. De mit számít mindez? Ettől még itt és most van értelme sakkozni, mert az ember úgy éli meg, hogy van értelme.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a dolgok attól válnak értékessé, érvényessé, értelmessé, ha maradandóak. Egy olyan világan, ahol minden múlandó? A valóság az, hogy sokszor a dolgok valódi értékét pont a múlandóságuk, megismételhetetlenségük, soha vissza nem térésük adja. Miért lesz az első bál, az első szerelem, az első csók kitüntetett? Mert az elsőségük örökké a múltba marad. Persze vannak utána is bálok, szerelmek, csókok, de ezeknek az értékét pont az csökkenti, hogy nem csak voltak ilyenek, de lesznek. Viszont az első szerelem, első csók első jellege már már véget ért, megismételhetetlen és örökké a múlt része.

"Annyira zavaró, hogy az életnek objektíve nincs értelme, célja csak valami szubjektív értelmet lehet neki adni"

Nos, ez kicsit paradox, hiszen az értékértelmezésed önmagában szubjektív.

Életed objektív értelme a faj továbbélése illetve esetleges tevőleges segítséged abban, hogy a következő generációknak, környezetednek jobb legyen az élete.

Minden más érték csak szubjektív lehet.

Tudva, hogy az élet, az evolúció nem célirányos, maga a "mi az élet értelme" kérdés csak szubjektív tartalommal járhat.

De ezzel nincs is baj. Szubjektív lények vagyunk.

Az intelligencia létrejöttének sem az objektív, logikus gondolkodás volt a célja, hanem hogy jobban funkcionáló csapatlények legyünk és működésünket nem a logika, hanem a csapat gondolkodása irányítja első sorban. A logika csak egy melléktermék, másodrendű.

Teljesen jó erre a szubjektív kérdésre a szubjektív válasz. Az csinál értelmet az életednek ,amitől jónak érzed az életed.

Ha ez csak a szórakozás halmozása, akkor az. Ha a jövőnek akarsz értéket előállítani, annak a sikere az. Ha csupán azért élsz, hogy modern Terézanyuként a körülötted élők életét szépíted, akkor az. De a legjobb a három keveréke.

A teljes életet szerintem a gyakori sikerélmény és az ezzel való elégedettség hozza létre.

Nagy segítség ebben, ha valamilyen szinten TERVEZNI tudod az életed. Folyamatosan célokat kitűzni majd ha sikerül, pipálni. Akkor folyamatosan átlátod, milyen sikerek kövezik az utad és pozitívabb lesz az egész hozzáállásod.

Az tény, hogy értelmetlennek tűnik a valóság. Sőt a történelem során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy tényleg, random a dolog. Pl.: A Nap nem egy kedves, erkölcsös életet teremtő istneség, hanem egy céltlanaul sodrodó termonukleáris reator a galaxisban.

Szépen lassan mindenről kiderül, hogy csak a fizika törvényeinek engedelmeskedő anyag és sugárzás eredménye. És semmi sem nemes, szép, erkölcsös csak számunkra úgy tűnik. Mert emberek vagyunk...

Balgaság továbbra is hinni abban, hogy van valami értelme az ősrobbanásnak, az életnek...

Ez olyan kicsit mint a Mátrix című filmben: eldöntheted, hogy éled az életedet tudatlanul, vagy megismered mi van a háttérben, megtudod mi az igaság, de akkor már nincs visszaút. Ez egy szép utalás a filmben magára a tudományra, a megismerésre. Hogy az igazság nem mindig szép és nemes. Csak ha szerencsénk van...

Szóval elszurtad kérdező! sajnos túl sokat tudsz a világról!... :)

"Hogy lehetne elfogadni azt, hogy nincs objektíve értelme az életnek és találni mégis valamit?" Te azt fogadtad el a saját életedre vonatkoztatva, hogy az életednek nincs objektív célja, én meg azt, hogy az én életemnek van.

"Annyira zavaró, hogy az életnek objektíve nincs értelme," -a saját nevedben nyilatkozz, kérlek! Azért, mert te az út e szakaszánál tartasz, nem azt jelenti, hogy az út végére, a célba értél. "célja csak valami szubjektív értelmet lehet neki adni ami mivel csak a fejünkben létezik elég könnyen összeomolhat nincs meg neki a való világ szilárd talapzata." Az enyémnek van, mert kutattam a válaszokat, és mert megalapoztam e létsíkon is. Amit találtam, az több, fejlett világmodellnek meg is felel. "Ezen felül szinte már dűhitő, hogy milyen gyenge entitások vagyunk, hogy az evolúció elég intelligensnek meg tudott alkotni, de hogy ahoz mérten már nem elég nemesnek." Az önfegyelem és az életed irányításának képessége is fejleszthető. Eben az összefüggésben a nemesség kifejezés érthető, de nem ad megoldókulcsot a hogyan továbbhoz. "Egyszerűen elszomorít a felállás, hogy csak ennyi lenne az egész, egy játék cél nélkül kopott bábukkal." Lehetőségedben és jogodban áll értelmet adni és/vagy adni az életednek, pontosan miért is mondtál le erről az opcióról?

"Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik és továbbmegy."

Winston Churchill

Te is ez a továbbmenős tipus lehetsz...

Van itt vagy hét milliárd ember. mind másképp gondolja. Úgy konkrétan te azt gondolod nincs értelme. Úgy konkrétan téged zavar mindez, amit elmondtál róla. Szíved joga.

Csakhogy én konkrétan azt gondolom, van értelme. Sőt egyáltalán, mást értek az alatt, hogy "értelme van". És vannak elképzeléseim, miért olyan az ember, amilyen. Ez meg az én szívem joga.

Beszélhetünk éppen róla, de hétmilliárd ember "az ember" nevében kijelentéseket tenni, kissé merész. Mondhatnám másképp is, de nem visz előbbre. Szóval beszélhetünk, de értelme csak akkor van (számomra), ha képesek leszünk egyeztetni a hasznát fogalmakat. HA nem, akkor azt a "beszélgetésnek" nevezett időtöltést nem szoktam űzni.

Ha te nem is látod értelmét az életnek, más még láthatja a tiédet. Talán ez épp elég, hiszen ha te megadod ezt neki, hogy élsz, már a te életednek is van értelme a te szemszögedből.

Ugyanakkor talán ostobaság azt gondolni hogy van, mert ha meghalsz neked már teljesen mindegy, hogy éltél-e vagy sem hiszen már nincs hatásod a világra. Azonban mindegyikünkben vannak helyzetek, amikor jól érezzük magunknak a jelenben, és mondhatjuk, hogy boldogok vagyunk. Lehet, hogy ez is elég ahhoz, hogy értelmet adjon az életünknek.