A gének mennyire határozzák meg a személyiséget?

Ezt ma nagyon nehéz megmondani, de inkább kevésbé, mint jobban.

Eleve, az egy nehéz kérdés, hogy mi az, amit személyiségnek nevezünk. Hiszen a másik ember személyiségét a saját fejünkben egy csomó teljesen különféle dologból rakjuk össze, pl.:

- Viselkedés (kezet mos-e WC-zés után, jobbra vagy balra tér ki amikor találkoztok, hangsoan nevet-e a vicceken)

- Stílus: milyen ruhát hord, milyen a haja stb

- Tárgyi tudás (szereti az operát és keni-vágja Verdit, vagy inkább a Big Brothert nézi és arról tud mindent).

- Hogyan viszonyul hozzánk (ha valaki utál engem és bunkózik velem, lehet hogy rosszul ítélem meg a valós személyiségét).

-Stb stb stb.

Ezek mögött pedig egy csomó hatás áll. Az, hogy a szülei Verdit vagy Big Brothert néztek vele otthon, hogy egyáltalán milyen ruházati stílusokat ismer illetve mire van pénze stb. Ezekre a genetikának nem nagyon van hatása. A tehetségre valószínűleg van, és mivel egyes tehetség típusokat (pl valaki nagyon jól mesél viccet) hajlamosak vagyunk a a személyiséghez hozzá tartozónak venni, másokat meg nem (pl ha valaki jó matekból), ezért mondhatjuk, hogy a genetikának itt már lehet szerepe a személyiségre. A vislekdések egy jó részéhez van köze a genetikához, ezt lehet tudni ikervizsgálatokból. Híres eset, amikor két iker teljesen elkülönítve volt nevelve, mégis egy csomó viselkedésben hasonlítottak, pl mindketten letörölték a WC deszkát ráülés előtt.

Az meg ugye még egy nagyon fontos kérdés, hogy mégis hogyan lehet vizsgálni az ilyesmit. Kísérletet nem nagyon lehet rá tervezni, csakis a fentebb elmlített elválasztott egypetéjű ikrek tudnak segíteni, hiszen itt ki lehet zárni, hogy az egyforma nevelés miatt szeretik ugyanazt a dolgot. És akkor már valahogy fel lehet mérni, hogy az elválaztott ikrek a véletlenszerűnél nagyobb arányban szeretik-e mondjuk ugyanazt az ízt, a véletlenszerűnél nagyobb arányban viselkednek hasonlóan vagy van hasonló tehetségük. És akkor arra azt lehet mondnai, hogy valószínűleg van genetikai meghatározottsága.

Valóban nehéz megmondani. Eleve egy csomó személyiségjegynél hogy döntöd el, hogy azt örökölte, vagy gyerekkorában azt látta otthon. Amit az első írt kiváló példák voltak a tanult részére a személyiségnek.

Erre ellentétes példa pl. az IQ az egy egzaktabb dolog, nyilvánvalóan nem gyerekkori berögződés, és nem igazán lehet "feltornászni". (Persze tudod gyakorolni az IQ-teszt feladattípusait, meg ha gyerekként éhezel, akkor is visszamaradsz a fejlődésben... de érted hogy értem.)

Meg abba a hibába se szabad esni, hogy úgy állapítod meg a gyerk IQ-ját, hogy a szüleiét átlagolod, ennyire sem egyszerű a dolog.

Szerintem elég erősen meghatározzák.

Természetesen nagyon sokat lehet alakítani a személyiségen szocializációval, neveléssel, tanítással, de vannak olyan veleszületett személyiségjegyek, hajlamok, amik az embert egész életében végigkísérik.

Ennyire általánosan feltéve a kérdést, ha karom nagyon, ha akarom alig.

Az emberi viselkedés egy nagyon komplex dolog, de mégis, a tapasztalat határozza meg. Amit nem tapasztaltunk (direkt vagy indirekt), arról nem alkothatunk véleményt.

Nagyon sok gén van és mind másképp működik. Összességében talán úgy fogalmazhatunk, a gének egy lehetőség. Azt mondhatjuk alvó állapotban van a többségük, a "felébresztés" a környezettől, a cselekvésünktől függ. De ha egyet felébresztettünk ,akkor az hatni fog. Onnantól mondhatjuk, a gének határozták meg a folytatást.

Egy egyszerű példa: azt mondják az erős dohányzás tüdőrákot okoz. ÉS valóban, sok erős dohányossal ez történik. De nem minddel. Viszont van jó néhány ember, aki közvetve se került kapcsolatba a dohányzással és tüdőrákos lesz. A magyarázat az, hogy van egy erre hajlamosító génünk. Pontosabban néhány embernek nincs, másoknak nem nagyon befolyásolható, míg egyeseknek könnyen. Ezért egyesek semmiféle dohányzástól nem lesznek betegek, mások akkor is, ha nem dohányoznak. Ennyiben egy gén felelős ezért. De annak működését a környezet nagyban befolyásolja, ettől lesz nagyobb valószínűséggel rákos az erős dohányos.