A tudósok motivációja valójában a hatalom? A tudomány és technológia csupán pótcseleékvés?

A tudósok egy része azt állítja, hogy, a „kíváncsiság” vagy az „emberiség érdeke” motiválja őket. Azonban könnyű észrevenni azt, hogy ezek egyike, egyik sem lehet fő mozgatójuk. A „kíváncsiság” például egyszerűen abszurdum. A legtöbb tudós olyan magasan specifikált témákban kutat, amelyek nem tárgyai a normális kíváncsiságnak. Például, egy csillagász, matematikus, vagy rovarszakértő kíváncsi az izopropil-trimetiletán tulajdonságaira? Természetesen nem. Csak egy kémikust érdekel ilyesmi, és csakis azért, mert az ő pótcselekvése a kémia. Ugyanez a kémikus érdekelt egy új bogárfaj megfelelő osztályozásában? Nem. Csakis az entomológust hozza lázba, mert az ő pótcselekvése az ízeltlábúak tanulmányozása.

Ha a kémikus és a rovarszakértő komoly erőbefektetéssel kéne, hogy előteremtse a fizikai szükségleteit egy számára érdekes, ám nem tudományos módon, magasról tenne az izopropil-trimetiletánra, meg a bogarak rendszertanára. Képzeljük el, hogy pénz hiányában nem tud továbbtanulni, és a kémikus pálya helyett kénytelen biztosítási ügynökként elhelyezkedni. Ez esetben nagyon érdekelné a biztosítás-biznisz, viszont nem foglalkozna az izopropil-trimetiletánnal. Akárhogy is, nem normális az a befektetett idő,- erőmennyiség, amelyet a tudósok puszta kíváncsiságuk kielégítésére fordítanak. Magyarázatuk motivációikra („kíváncsiság”) egyszerűen nem állja meg a helyét.

Az „emberiség érdekében” érv sem jobb. Néhány tudományos kutatásnak (archeológia, összehasonlító nyelvészet) semmi elképzelhető köze nincs az emberi faj jólétéhez. Sőt, kifejezetten veszélyes lehetőségeket is rejt a tudomány. Ennélfogva az e szakterületen működő tudósok csak ugyanúgy lelkesednek munkájukért, mint a vakcinák kifejlesztői vagy a légszennyezés tanulmányozói.

Vegyük dr. Teller Ede esetét, aki nyilvánvaló személyes részt vállalt a nukleáris erőművek promotálásában. Talán szerepvállalása az emberiség megsegítésébe vetett olthatatlan vágyából eredeztethető? Ha igen, miért nem „humanitárius” akciókban élte ki magát? Ha annyira humanitárius, miért fejlesztette ki a hidrogénbombát? Mint ahogy sok más tudományos kutatás, itt is felmerül a kérdés: valójában a nukleáris erőművek mennyiben szolgálják az emberiség érdekeit? Az olcsó villamos energia ellensúlyozza a keletkezett veszélyes hulladékot és a baleset állandóan fennálló veszélyét? Dr. Teller csak egy oldalát látta a kérdésnek. Egyértelmű, hogy részvállalása a nukleáris fejlesztésekben nem az „emberiség érdekében” történik, hanem azon személyes beteljesülés okán, amit munkájának gyümölcse eredményez

Ugyanez általában elmondható a tudósokról. Lehetséges pár ritka kivétel, ugyanakkor fő motivációjuk nem a kíváncsiság, sem pedig az emberiség szolgálata, hanem, hogy érvényesíteniük kell hatalmukat: van céljuk (egy tudományos probléma megoldása), ehhez erőfeszítés szükséges (kutatás), amivel elérik a célt (megoldás). A tudomány ekképpen

pótcselekvés, hiszen a tudósok főként a munkájuk során érzett beteljesedésért dolgoznak.