Mitől függ a savak savas jellege? Az etánsavat, vajsavat, palmitinsavat kell nekem osszehasonlítani, melyik a legerősebb, leggyengébb és miért?

A saverősség mindig attól függ, hogy a savból keletkező savmaradék iont, ami egy anion, milyen effektusok tudják stabilizálni. Minél jobban eloszlik, "szétkenődik" a negatív töltés a molekulán, annál stabilabb az anion, ergo annál erősebb a sav. A negatív töltés eloszlatásában elektronszívó csoportok tudnak segíteni, pl. nitrocsoport, halogén atomok, aromás gyűrű, stb. Ezekben a vegyületekben egyik sincs, mindegyik karbonsav egy R-COOH általános képletű vegyület, ahol R egy egyszerű alkillánc mind a három esetben. Ezért olyan nagy különbség nincs a saverősségük között, hiszen a karboxil csoporthoz kapcsolódó alkillánc hossza minimálisan befolyásolja csak a saverősséget, hiszen nem ez számít, hanem az elektronszívó csoportok jelenléte. Ezért egyértelmű sorrend csak akkor állítható fel, ha az ember rákeres ezen anyagok savállandójára, de nagyon hasonló értékeket fog találni a három anyagra. Ezért én megoldásként azt a választ javasolnám leírni, hogy a három említett sav közel azonos saverősségű, szignifikáns különbség köztük nincsen (hiszen mindegyikben alkillánc kapcsolódik a COOH-hoz). Ha mondjuk piroszőlősav (amiben elektronszívó karbonilcsoport, C=O van), vagy triklórecetsav (Cl3C-COOH), vagy benzoesav (C6H5-COOH) lenne a kérdésben, akkor már könnyebben lehetne sorrendet állítani, mert ezek mind elektronszívó csoportokat tartalmazó savak, amik anyagi minősége és darabszáma egyaránt sokat számít, ellentétben az alkilcsoportokkal, amik anyagi minősége szinte egyáltalán nem számít, tehát ha R-COOH-ban az R valamilyen alkil, azok mind közel azonos erősségű savak lesznek.

Az etánsav a legerősebb, a palmitinsav a leggyengébb. Oka, hogy az etánsav 2 szénatomos szénlánca rövidebb, mint a palmitinsav 16 szénatomos szénlánca. A szénlánc növekedésével gyengül a savas jelleg.