Elektrotónusos potenciál szummálhatósága (fizika, matematika, biológia)?

Én nagyon próbálom megérteni, hogy szerinted miért kéne szorozni a kettőt, de sajnos nem jöttem rá. Nem is nagyon értem, hogy akarod szorozni (akkor nem is feszültséget kapnál eredményül).

Elég egyértelmű, hogy az elektortónusos potenciálok összegződnek. Ha például egyszerre nyílnak meg egy helyen nátriumion csatornák (depolarizáló hatás) és káliumion csatornák (hiperpolarizáló hatás), akkor a kettő többé kevésbé kiegyensúlyozza egymást (nyilván attól függően, hogy melyik csatornából mennyi nyílt meg).

"Csak mert ha az egyiket x-el megnövelem, akkor a másikat ugyanannyival kell csökkenteni" nalátod, itt írod h összeadni kell őket.

(x+a) + (x-a) = x + x

viszont

(x+a)*(x-a) nem egyenlő x*x

A másik, hogy miért baj az, hogy negatív lehetne? A nyugalmi potenciál eleve negatív...

Egyébként helyesebb lenne hipopolarizációt írni, mert a depolarizációt inkább az akciós potenciálnál használjuk, amikor a membránpotenciál polaritása is megváltozik.

"3-as válaszoló: miért negatív a nyugalmi potenciál?"

Ha ez nincs meg, akkor először inkább tanulj még a membránpotenciál kialakulásáról, és csak utána kezdj el a hipo- és hiperpolarizáció kérdésével foglalkozni.

A hipo- és hiperpolarizációnak elég kevés köze van az egyensúlyi állandóhoz. Amúgy a Goldmann-Hodgkin-Katz egyenletben (amivel a membránpotenciál értéke kiszámolható) szerepel szorzás is, ha ez megnyugtat. Az alábbi diasorban a 4. oldalon találhatod meg az egyenletet.

[link]

Nem az elektrotónusos potenciál a térkonstans, hanem a térkonstans egy jellemzője az elektrotónusos potenciálnak. A 37% az 1/e, vagy e^(-1), ami fizikában az (e alapú) exponenciálisan változó (általában lecsengő) folyamatok karakterisztikus időbeli vagy térbeli léptékére utal, amelyen belül a változás már számottevő.

A klasszikus elektrodinamika egyenletei (Maxwell-egyenletek) lineárisak, azaz a különböző források által keltett elektromágneses terek a tér egyes pontjain és az idő egyes pillanataiban vektoriálisan összegezhetők, vagyis a különböző források által keltett jelenségek egymástól független lezajlása eredményeként előálló eredő térerősségek ugyanazok, mintha a forrásokat összeadnánk, és az eredő forrás által keltett tér fejlődését vizsgálnánk. Ezt jelenti a tér- és időbeli szummálhatóság (amit a fizikában egyszerűen linearitásnak hívnak).

De amiről itt szó van, az az elektrotónusos potenciál (tehát a membrán alapból meglévő vezetőképessége), nem az ioncsatornák közreműködése révén létrejövő akciós potenciál. Az ingerek lokális, exponenciálisan lecsengő jellegűből nemlokálissá és fenntarthatóvá történő változásához szükséges egy olyan ingerküszöb átlépése, amely már akciós potenciált vált ki, és amely már végig tud terjedni az idegpályán. Ez utóbbiban már csupán a helyi elektormágneses ingerek összegződnek, hanem itt már egy olyan élettani hatás keletkezik, amelynek adott helyen és időben eredete van, az idegrendszer számára információértékkel bír, és amelyet fel kell dolgozni.