Kontraproduktív-e az ismeretterjesztés a modern fizika területén?

Az a fő baj, hogy a modern fizika már messze jár a jól vizualizálható, hétköznapi megszokott ismeretekkel simán magyarázható területektől.

Még a "lebutított" verziója is sok alapismeretet igényel, hogy az ember ne értse teljesen félre a "konyhanyelvű" magyarázatot.

Már a görbült téridő fogalma is kiesik az átlagember absztrakciós képességeiből.

Nincs jó megoldás.

Az általános alapműveltségnek kéne magasabb szinten lennie, sokkal, a tudásbeli szakadék máshogy nem ívelhető át.

Akkor viszont sok olyan dolgot kéne alaptudásként tanítani, amit tényleg rengetegen nem használnának soha életükben, közben meg már így is, a mostani oktatási alapok terén is ezen sír a nép.

#13 Igazad van. Ezt a hatását sem szabad elhanyagolni.

"Vagy az ismeretterjesztő műveket jóval több matematikával telerakni, mint szokás?"

Tapasztalataim alapján ez elriasztaná az átlagembereket. Túl 'sok' lenne nekik. Szerintem a tudomány nagyközönségnek konvertálást egy fokkal kéne visszafogni, a valódi tudományt pedig egy fokkal komolyabban venni.

Az ismeretterjesztés is egyfajta tanítás. Bizonyos szempontból a lehető legnehezebb, mert előképzettség feltételezése nélkül kell a lehető legtöbb ember által megemészthető formában tálalni a legbonyolultabb eredményeket is.

Úgy gondolom, hogy éppen azok a tudósok tudják a leghatékonyabb ismeretterjesztést művelni, akik a leginkább értik az adott szakterület kulcsfogalmait. (És ezek nem feltétlenül azok, akik kilóban mérve a legtöbbet publikálnak. Hanem azok, akik a legmélyebben képesek átlátni az összefüggéseket. Sőt, még csak a kutatás frontvonalában sem kell ott lenni tevőlegesen.) A tanítás "kényszere" kitűnő alkalom a tanár számára, hogy saját magának is megfogalmazza és interpretálja azt az ismeretanyagot, amit át akar adni. Ehhez szükséges azoknak a pontoknak az azonosítása ebben az ismeretanyagban, amelyek vélhetően a legproblematikusabbak a befogadó számára. Ezek persze erősen függenek attól, hogy a befogadó milyen előképzettséggel rendelkezik.

Én fizikus végzettségű vagyok, és számomra a vizualizáció, a fogalmak képi megjelenítése mindig sokat segített. Illetve az, ha megfogalmaztam magamnak valami olyan tanulságot vagy szemléltetést, amely tartalmaz ugyan némi egyszerűsítést, de segít az adott problémakörben való eligazodásban. Az ilyen szemléltető képek pedig egyre inkább finomodnak azáltal, hogy egyre több információm van az adott területről.

Ennek tipikus példája lehet az anyag alapvető hullámtermészete, amelyet elsődlegesen a klasszikus fizikai világképben megszokott hullámok (víz, hang, elektromágneses hullámok, stb.) alapján képzelünk el, de a részecskeként detektált anyag valószínűségi leírását is figyelembe véve tovább pontosítunk azáltal, hogy egyfajta valószínűségi hullámként gondolunk rájuk. A kvantummechanika Feynman-féle pályaintegrálásos, azaz útvonal- vagy történetösszegzéses ("sum over histories") értelmezése pedig sokat segít annak megértésében, hogy ezeket a valószínűségi hullámokat valahogy úgy képzeljük el, mint a természet egymással párhuzamosan végrehajtott kísérleteit egy elemi folyamat végrehajtására, amelyek egymással való kölcsönhatásuk során realizálják azt a valóságot, amelyet ténylegesen mérni is tudunk.

Én úgy gondolom, hogy ahogy a szakmai (oskolai, egyetemi) tanítást is csak fokozatosan, az egyes szinteket egymásra felépítve lehet megvalósítani, úgy az ismeretterjesztést is. Ez persze azzal jár, hogy a bonyolultabb fogalmakat csak több lépésben lehet átadni még erősen leegyszerűsített formában is. Viszont túl hosszan sem érdemes, mert a túl sok elnagyolt kép és csak hozzávetőleges érzékeltetés miatt a befogadó könnyen talajt veszthet, és a fogalmak egymásra épülése nem tud megvalósulni.

Egy felhőkarcolót sem lehet kártyákból megépíteni. De kicsiben lehet modellezni. Az ismeretterjesztés is valami hasonló. A struktúra lényegét, fő tanulságait és bonyolultságának érzetét át lehet izgalmasan adni úgy, hogy az felkeltse az érdeklődést.

#24:

Jó részével egyetértek.

Viszont ezzel a részével gondom van:

"éppen azok a tudósok tudják a leghatékonyabb ismeretterjesztést művelni, akik a leginkább értik az adott szakterület kulcsfogalmait."

Sajnos az a tapasztalatom (és ez a tudomány működésének nem gond, de az ismeretterjesztésnek az), hogy sok szakértő, aki a szakmáját brilliáns módon vágja, az általában nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy az információt a laikusok szintjére tudja egyszerűsíteni.

Istenigazából neki nem is ez a dolga.

Nem véletlen, hogy a tudományos ismeretterjesztést általában nem is ezek az emberek csinálják. A szakterületi értékes idejük vesztegetése lenne.

Ami megoldás lehetne, az az, hogy a "kevésbé hozzáértő", de a laikusok felé lekommunikálásra jobb tehetségű előadó anyagát a "prof" lektorálhatná és egy konszenzusos verziót kapna a jónép.

@Wadmalac

"Sajnos az a tapasztalatom (és ez a tudomány működésének nem gond, de az ismeretterjesztésnek az), hogy sok szakértő, aki a szakmáját brilliáns módon vágja, az általában nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy az információt a laikusok szintjére tudja egyszerűsíteni."

Ez nem mond ellent annak, amit írtam. A jó szakértelem előfeltétele, de nem garanciája a jó ismeretterjesztői képességnek.

És ahogy én is írtam, nem feltétlenül a kutatás élvonalába tartozó az, aki erre alkalmas. Ettől még a szakértelme a szakterületet illetően nem biztos, hogy rosszabb. A terület értése a lényeg, nem az alakítása.

"A jó szakértelem előfeltétele, de nem garanciája a jó ismeretterjesztői képességnek."

Na erről beszélek. Hogy borzalmasan ritka, hogy ez a kettő egy személyben megvan.

Attól a kevéstől nem várható el, hogy minden ismeretterjesztést ők csináljanak.

Ezért írtam ötletként a kooperációt.

"Attól a kevéstől nem várható el, hogy minden ismeretterjesztést ők csináljanak."

Mennyi az a kevés? Mert egy országban egy-két ember erre bőven elég, az egész világra vonatkoztatva pedig még inkább.

Nem tudom. Én pl. Magyarországon kezelhetően, felfoghatóan (és élvezhetően! Fontos!) és mégis korrekten fizikáról beszélni Dávid Gyulán kívül senkit nem hallottam.

"egy országban egy-két ember erre bőven elég"

Előadásokat tartani? Igen. Mondjuk tévéműsorokat produkálni? Rettenetesen kevés.