Előfordulhat, hogy 4 térdimenzió van, amiből mi csak 3-at érzékelünk? Vagy ilyen elő se fordulhat? Vagy filozófiailag értelmetlen ilyenről beszélni?

Aki szerint a kvantum meg az általános teljesen rendben van az se akarjon szót kapni

Bocs de tényleg nem villamos mernokivel kell elméleti fizikát oktatni főleg nem tanszék hallgatóként

"A fénysebesség még mindig távolság"

300000 km / s

Távolság.

Köszönjük, Emese.

> utolsó látom szeretsz piszkálodni!

Ha a tévedések korrigálása annak számít…

> a fénysebesség nem sebesség hanem hossztávolság ha már annyira pontos akarsz lenni

De, a fénysebesség az minden szempontból sebesség, a mértékegysége alapján is az, a definíciója alapján is az. Szerintem te a fényévvel kevered össze. A fényév az, amiről sok laikus azt gondolja, hogy az időmennyiség (hiszen a nevében benne van az év), de valójában hosszúságot takar, azt az utat, azt a távolságot, amit a fény vákuumban egy év alatt tesz meg. (És szerintem itt van az alapvető gond a hozzászólásaiddal. Vannak mozaikszerű ismereteid a fizikáról, amiben össze vannak keveredve fogalmak, és ebből a fals képből aztán fals következtetések születnek, majd újabb fals értelmezéseket okoznak. Fénysebesség? Fényév? Nálad összekeveredik a kettő. Olvastál egy teljesen korrekt dolgot az egyikről, és a most a másikra húzod rá.)

A mozgás a test helyének megváltozása az idő és egy viszonyítási pont tükrében. A sebesség az a mennyiség, ami a megtett út (távolság) és az eltelt idő között teremt kapcsolatot. Ugye egy adott sebességű test kétszer annyi idő alatt kétszer akkora utat tesz meg, háromszor annyi idő alatt háromszor annyi idő alatt háromszor akkora utat. A sebesség az a mennyiség, amit a megtett út és az eltelt idő hányadosaként kapsz. A fénysebesség azért sebesség, mert vákuumban a fény 1 másodperc alatt 299 792 458 métert tesz meg, 2 másodperc alatt ennek a kétszeresét, fél másodperc alatt meg a felét. Ha ez nem sebesség, akkor nem tudom milyen furcsa fogalmad lehet a sebességről.

> mivel mozgáshoz energia kell

A mozgás a test pozíciójának nevezett tulajdonságának a megváltozása. Vektormennyiség, tehát nem csak nagysága, de iránya is van. Összetett rendszereknél ezek között fennálló összefüggések alapján meg lehet különböztetni különböző jellegű mozgásokat (pl. forgómozgás, rezgőmozgás), de mindegyik valamiféle sebességgel leírható mozgásra vezethető vissza.

A mozgás relatív fogalom. A sebesség is relatív mennyiség. Nem a relativitáselméletből fakadóan relatív, már a newtoni mechanikában is relatív fogalom volt. Egy test sebessége önmagában nem értelmezhető, csak a test valamihez képesti sebessége. Az más kérdés, hogy itt a földfelszínen egyéb viszonyítási pontot meg nem adva általában a földfelszínhez képesti sebességet tartjuk triviálisnak. (Ami ugyan nem inerciarendszer, de földi körülmények között, földi, hétköznapi jelenségek esetében, megengedhető elhanyagolásokkal kezelhető annak.)

Másrészt az, hogy a mozgáshoz energia kell, azt maximum az ókorban gondolták így. Newton óta tudjuk, hogy nem a mozgáshoz, hanem a mozgás megváltoztatásához – a gyorsuláshoz – kell energia. (És mivel a mozgás vektormennyiség, mind a sebesség nagyságának, mind az irányának a megváltozása is gyorsulás.)

„Inerciarendszerben minden test megtartja nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, míg egy kölcsönhatás a mozgásállapotának megváltoztatására nem kényszeríti.”

A mozgás amúgy valóban energiát reprezentál. A mozgó test megállításával a mozgási energiát más jellegű energiává lehet átalakítani. Az adott inerciarendszerben álló dolog felgyorsításához munkát kell végezni, azaz energiát átadni a testnek. A sebesség tehát összefüggésben van az energia egyik megjelenési formájával, ezt fejezi ki az E=1/2*m*v² összefüggés is. De a mozgáshoz önmagában nem kell energia. Az egyenes vonalú, egyenletes mozgást végző test mozgási energiája állandó, így nem kell energiát adni neki ahhoz, hogy a mozgás állapota fennmaradjon.

> ami nem mozog azaz abszolút nulla fokon van

A kettő megint teljesen más tészta. Az abszolút nulla fok a test belső energiájának minimumáról szól, a sebesség meg a test „külső” mozgási energiájáról, a tömegközéppontjának az elmozdulásáról szól. Lehet valami abszolút nulla fokon úgy is, hogy hozzám képest 1000 km/h-val halad. (Más inerciarendszerhez képest meg 5 km/h-val, a harmadikhoz képest meg a fénysebesség felével.) Illetve attól, hogy valami nem mozog hozzám képest, attól még nem abszolút nulla fokos. Pl. a hőmérő egészen stabilan ott *áll* a falon, nem mozog sem hozzám, sem a szobához képest, mégis +22 °C-ot mutat, és nem -273,15 °C-ot, ami az abszolút nulla fok.

Addig oké, hogy a belső energia a klasszikus mechanikában a részecskék mozgási energiájából származik, bár a kvantumfizikában nem csak abból. De itt a mozgás és az abszolút nulla fok esetén van egy perspektívaváltás. Lehet, hogy biceg egy kicsit a hasonlat, de ha elképzelünk egy álló vonatot, amiben egy csapat óvodás futkároz fel-le, akkor ennek a csapat óvodásnak a mozgási energiája az, ami a belső energiával analóg. De attól, hogy a csapat óvodás fel-le futkározik a vonatban, attól még a vonat áll. Illetve ha a csapatnyi óvodás mind leül a fenekére, nem mozog a vonathoz képest – az analógiában a vonat belső energiája minimális lesz – attól még a vonat mehet x km/h sebességgel.

Szóval oké, hogy a belső energia, és az ahhoz részben kötődő hőmérséklet, valamint a mozgás között van kapcsolat, csak az egyik esetben a gyerekek átlagos mozgási sebességéről van szó, függetlenül a vonat egészének mozgásától, a másik esetben meg a vonat tömegközéppontjának mozgásáról van szó, függetlenül attól, hogy az utasok mit csinálnak és mit nem. A perspektívaugrás ott van, hogy te egyszer a vonat sebességét nézed, máskor meg a gyerekek átlagos sebességét. Ezért nem jó az „ami nem mozog, az abszolút nulla fokon van” kijelentés, mert az, hogy mi mozog és mihez képest, az az egyik esetben a vonat a töltéshez képest, a másik esetben meg a gyerekek a vonathoz, vagy egymáshoz képest.

~ ~ ~

És itt meg is állnék. Nem akarok egy komplett általános iskolai fizika korrepetálást képernyőre vetni, úgy érzem akkora fogadókészség nincs is rá a részedről. Én maximum ezzel a válasszal annyit tudok elérni, hogy esetleg megérted – ha a válaszaid értékeléséből még nem jutottál erre a következtetésre –, hogy valami nagyon félresiklott nálad a fizika megértésében. Ehhez sem fűzök túl nagy reményt, de hátha…

És amúgy nem baj, ha valaki nem érti jól a fizikát. Én sem értek egy csomó dologhoz a világon. De az sem baj, ha valaki tisztában van ezzel, és inkább ahhoz szól hozzá, amihez tényleg ért.

"Szerintem te a fényévvel kevered össze."

Ezt én is leírtam neki, lepergett, úgyhogy szerintem komolyabb a baj.

Nem lehetetlen. Ha van, akkor annak egy 3 dimenziós metszetét hívjuk az ismert univerzumnak. De mivel jelenlegi tudásunk szerint nincs ott olyan dolog, aminek hatása van az ismert univerzumra, ezért erre a tudomány úgy tekint, mint a vallásra. Nem bizonyítható, nincs befolyása, számunkra tehát nem létezik. Ez olyan, mint ha lenne egy doboz, ami sosem nyílik ki. Nem tudjuk, hogy mi van benne, nem lehet megmondani. Valaki szerint manók, valaki szerint onnan jönnek a kvantumrészecskék hullám állapotban. De nem lehet tudni, így mondhatjuk, hogy praktikusan nem létezik.

Természetesen vannak elméletek, amelyek ezt a koncepciót használják magyarázatnak, de eddig nincs bizonyíték. Keress rá a húrelméletre. Mert az kicsit több a fantáziánál.