Ez igaz? "Az elektron belsejében az idő iránya fordított, a jövőből a múlt felé halad, és ciklikus, azaz az események periodikusan, 10-23 másodpercenként megismétlődnek."

Nem.

De rákerestem kíváncsiságból, a három találatból kis ízelítők:

> "René Oth és mások nyomán a következőkben azt óhajtjuk bizonyítani, hogy az anyag, méghozzá az úgynevezett elemi, szervetlen anyag is érzékel, érez, örül, szenved, gondolkozik, hogy az „anyag" és a „szellem" azonos létforma."

> "Bírom az igen okos "vezető tudósokat és törvénykezőket" !!! Szánalmas és sajnálatos ami folyik a nem anyagelvű gyógyítás ELLEN a Föld bolygón.Aki nem tapasztalt valamit, arról ne ítélkezzen és ne hozzon törvényeket."

> "Az ember lelke megreked valamilyen megfogalmazhatatlan életkorban. Csak az agya képes felidézni múló éveinek számát. A lelke időtlenségben lebeg. A fizikum meg éli a maga elmúlásra ítélt életét. Erre tevődnek rá koncentrikus körökben az életkorra ruházott elvárások. Ezzel szemben az évek múlása nem átok, hanem kegyelem. Az elektron belsejében az idő iránya fordított, a jövőből a múlt felé halad, és ciklikus, azaz az események periodikusan, másodpercenként megismétlődnek. Ez a jelenség az emlékezetnek felel meg, az elektron információkat gyűjt állandó jelleggel, és azokat egy kontinuus emlékezésfolyamatban újra..."

Jelenlegi tudásunk szerint az elektron elemi részecske. Nincs belső szerkezete, így nincsenek belső folyamati is, amire az időbeliséget értelmezni lehetne.

Tovább az elektronnak – hasonlóan más elemi részecskékhez – nincs a klasszikus fizikai, hétköznapi értelemben vett alakjuk és méretük, de még pozíciójuk sem. Az elektron helyzetét egy valószínűségi függvény írja le. Ennek sincs éles határa, bármelyik elektron – még ha elképzelhetetlenül kis valószínűséggel is – tulajdonképpen az univerzum egészét betölti, így tulajdonképpen minden létező dolog nem egy, hanem az összes elektron „belsejében” található. De ez is sántító értelmezés, mert ezzel már a valószínűségi függvényt kvázi formaként értelmeznénk, az elektronnak – ahogy írtam – nincs alakja, nincs határvonala, eleve nem értelmezhető az, hogy „az elektron belsejében”.

Persze ott van még a húrelmélet (pontosabban a húrelméletek, mert van belőlük pár). Ezek hipotetikus elméletek, igazából valójában képletek, és a képletek interpretációja (értelmezés) még akkor is kérdéses lenne, ha maga a húrelmélet egy igazolt elmélet lenne. De sejtésem szerint a kérdésben szereplő ezoterikus, áltudományos halandzsa forrása valahonnan innen származhat, félreértve egy csomó dolgot.