Nagyon sok tudós miért kelti az eszelős megszállott benyomását, aki bármeddig képes elmenni a tudomány nevében, akár járulékos áldozatok árán is?

"nem hisznek abban, hogy az embernek van lelke, illetve szabad akarata"

Tényleg a filmek őrült tudósaiból indulsz ki.

És a valóságra totál nem igaz.

Egy ember élete nem a vallási lélek lététől vagy nemlététől érték.

Szerintem az emberi életeken való moralizálást hagyjuk inkább, váltsunk közhelyesebb kérdésre: Miért hazudnak a tudósok? Nos, erre a kérdésre már millió+1 a témával foglalkozó értekezést fogsz találni, de az eredmények hasonlóak: a tudományos pályán is sok törtető, nagyravágyó egyén van aki be akarja bizonyítani a nagyközönségnek, hogy ő a tuti és meg akarja váltani a világot (gondolj bele a Nobel-díj micsoda túlfetisizált eredmény). Híres eset pl. a közelmúltból Brian Wansink táplálkozáskutató, akinek a nevét még ha nem is hallottad, de a tudományos eredményeivel biztos találkoztál már: ő mutatta ki, hogy ha éhesen vásárolunk akkor egészségtelenebb - magasabb szénhidrát és cukortartalmú - ételeket rakunk a kosárba vagy ha a menzákon és önkiszolgáló éttermekben kisebb méretű tányérokat alkalmaznak akkor kisebb adagot szednek rá maguknak az emberek és kevésbé lesznek elhízottak. A probléma, hogy mindkét állítás humbug és mindkét kutatása saját maga által meghamisított adatokon alapult - annyira akarta, hogy felmutathasson valamit, amiről a világ minden országában a lapok és tévék beszámolnak (sőt, az amerikai közoktatási rendszer konkrétan dollármilliókat költött, hogy megreformálja a menzáit Wansink kutatásai alapján), hogy hazudott.

Van ilyen, ahogy vannak hazudós, karrierista bankárok, ügyvédek, értékesítők, politikusok: miért épp tudósok ne lennének? A kutatáshoz nem kell Hippokratészi esküt tenni (excl. orvostudomány). De hozzánk közeli példa pl. Teller Ede aki gátlás nélkül vallott Oppenheimer ellen, mert konkurenciának tekintette a tudományos életben és főleg a kormányzatiban: meg is lett az eredménye, Teller gyakorlatilag egész életét rangos tanácsadóként élhette le s minden hülye ötletét komolyan vették, míg Oppenheimerből száműzött lett. Épp azért olyan túlbonyolítottak a tudományos publikációk feltételei, hogy minél hitelesebb maradhasson, de általános megfigyelés alapján ez sem mindig elég, hiszen ezeket a követelményeket is tudósoknak kéne betartani, s ők is emberek, gyakran átcsúsznak etikátlan módon, hanyagul előállított munkák.

Ami a 21. században gyanút keltő lehet, ha egy tudós magányos hőst játszik: mára nincsenek zseniális elmék, kemény munka van. Ha valaki 1 vagy max. 2 szerzővel közöl úttörő eredményeket az furcsa, gyanakvásra adhat okot, általában ezek szoktak legnagyobb arányban plágiumot vagy félrevezető adatokat tartalmazni. S persze csapatmunka esetén a többi morális és etikai tényező jelenléte is csökken: nem hiszem, hogy tömegjelenség lenne az a megszállott tudós, akiről írsz. Biztos vannak ilyenek, de valószínűleg nem túl sikeresek.

Kérdező, a kérdésedből kiindulva: te csak az ember lelkét tiszteled, az embert magát nem becsülöd semmire sem? Vagy miért gondolod, hogy akik szerint nincs külön önálló lelke az embernek, azok nem tisztelik, tárgyként kezelik embertársaikat?

Mert ez így kicsit úgy hangzik, mintha te csak azokhoz az emberekhez viszonyulnál tisztelettel, akiknek van lelke, és pl. a holtakat csak egy tárgyként kezelnéd, mint egy elhasználódott cipőt, vagy ilyesmit.

"Igen, de abból fakadóan, hogy nem hisznek abban, hogy az embernek van lelke, illetve szabad akarata, úgy is állhatnak hozzájuk mint egy egérhez, vagy akár egy darab kőhöz?"

Attól még, hogy tudják hogyan működik az emberi szervezet, nem lesznek erkölcstelenek is.