Mitől jelent meg és miért van még jelen a rossz genetika?

Úgy látom, számodra az egészséges genetika simán csak a vonzó külsőt jelenti.

A természetes szelekciónak meg nem.

És természetes szelekcióban is csak addig fontos tényező a külső, amíg az erősen részt vesz a párválasztási szempontokban.

A mai civilizációnkban ez már annyira nem egyértelmű.

"a párválasztásban továbbra is kiemelkedő helyen van, hogy milyen génekről és hormonháztartásról kommunikál az illető teste"

Aminek nem feltétlenül van köze a vizuális külsőhöz. Plusz ez annyit eredményez biztonsággal, hogy a másik AKARNI fogja, de ő meg azt a valakit esetleg nem.

És akit nem akar, az mit csinál? Esetek túlnyomó többségében keres mást, lejjebb tett léccel. Olyat, aki a magáét is lejjebb tette, ami fölött már ő is átmegy.

És ő is továbbörökíti a génjeit.

1) A szelekciós hatások közül nem lehet kiválasztani egyet önkéntesen, az egészet kell nézni. Ha például a szép deli izmos legények kelendőbbek a nők számára, de katonának is őket viszik el meghalni, akkor összességében nem előny. Ne feledjük, az EU megalapítása előtti ezer évben összesen nem volt egy tucatnyi békés év sem Európában. Tehát: izmos legény elment huszárnak, a nyesedék meg felcsinálta a fél falut.

2) Előzőhöz kapcsolódóan: a nők nagyon sokszor nem választhatták meg, hogy melyik katona erőszakolja meg őket. Nagyon szépen meg lehet figyelni egy-egy hadjárat után pl a tatár genetikai lenyomatot az adott kori népességen.

3) Korábban nem biztos, hogy ugyanazok az ivari szelekciós hatások voltak érvényben, mint ma. Például régen sokkal inkább szerepet játszottak vagyoni alapon előre letárgyalt házasságok, társadalmi csoporton belüli házasságok (pl katolikus katolikussal, vagy Indiában kaszton belül). Bármilyen nem-genetikai alapú párválasztás (tehát ha fontosabb hogy gazdag katolikus férj mint hogy szép), az értelemszerűen az ellen hat, hogy a „jó gének”, bármik is legyenek, feldúsuljanak.

4) Előzőhöz kapcsolódóan: a szaporodás/párválasztás földrajzilag nagyon sokszor limitált volt (kb két faluval odébbról vettek feleséget), tehát abból lehetett „válogatni”, ami épp akkor ott volt. A földrajzi mobilitás hiánya is ellene hat annak, hogy a „jó” gének feldúsuljanak, hiszen annak egyik felétele pont az lenne, hogy az egyedek szabadon megtalálják egymást, és a legjobb a legjobbal tud utódot nemzeni.

5) Nem szabad elfelejteni, hogy az ember nem „alfa rendszerben” szaporodik. Az átlagosok is szaporodnak az átlagosokkal és a csúnyák is a csúnyákkal, erre erős társadalmi nyomás is volt egészen a modern korokig („vénlány leszel lányom, lassan már a púpos Kovács Pistának se fogsz kelleni”). Tehát még ha van is genetikai előny a szépnek, és a csúnyák csak nagy finnyogva szaporodnak egymással, akkor is fenntartják a génjeiket.

6) A „szép” adottságok, bármik is legyenek azok, biztosan sokgénesek, és biztosan nem csak genetikai meghatározottságúak. Emiatt nagyon nagyon nehéz szelektálni rájuk (állandóan kihasadnak a csúnyábbak, és lehet „csalni” ellenük ellensúlyozó környezeti hatásokkal). Valójában még akkor is sok generáción át születne csúnya ember, ha valami szépségnáci elkezdené konkrétan tenyészteni a szépeket.

7) A szépségideálok az idők során változtak, tehát nem ugyanarra megy a szelekció. Igazán nem lehet elvárni, hogy a 21. századi szépségideál nagy hirtelen azonnal elterjedjen többmilliárd emberen, amikor 200 évvel ezelőtt még tök más volt a szép. És amúgy mindig is voltak és lesznek, akiknek nem a közös szépségideál tetszik, tehát valamennyi „csúnya” mindig lesz, mert éppenséggel valakinek ő a szép. (Valójában ugyanis a szépség észlelésének is van variabilitása.)

8) Általánosságban: „rossz” gént fenntarthat egy közelben levő „jó” gén (vagy inkább: allél), tehát ez egy módja a hibás allélok fennmaradásának. Illetve fenntarthatja az is, ha a rossz allél valamilyen környezetben jó, mint a legismertebb példa, a sarlósejtes vérszegénység allélja, ami véd a malária ellen, ergo maláriás helyeken gyakoribb.

9) Általánosságban: a hibás allélokat fenntartja a heterozigócia, erre vannak nagyszerű kis képletek, a lényeg, hogy a recesszív allél egy szint után nem nagyon hígul tovább, azaz állandósul a szintje. Ráadásul ezek de novo is újra megjelenhetnek.

10) Általánosságban: a nagyon hibás (egyértelműen betegséget okozó) allélok súlya aszerint változik, hogy meg tudjuk-e gyógyítani. Például a vérzékenység az ma már nem ügy, tehát már nincs is ellene olyan nagy szelekció. Szintén, ha csak az előnytelen külsőre fókuszálunk, arra meg ott van a plasztikai sebészet meg az egyre jobb és olcsóbb sminkek, parókák, fogszabályzás, stb.

"Nem szabad elfelejteni, hogy az ember nem „alfa rendszerben” szaporodik. Az átlagosok is szaporodnak az átlagosokkal és a csúnyák is a csúnyákkal, erre erős társadalmi nyomás is volt egészen a modern korokig („vénlány leszel lányom, lassan már a púpos Kovács Pistának se fogsz kelleni”). Tehát még ha van is genetikai előny a szépnek, és a csúnyák csak nagy finnyogva szaporodnak egymással, akkor is fenntartják a génjeiket."

Nem csak a szimpla pártalálást kell nézni, hanem a sikeres utódnemzést és felnevelést. Hiába adták össze az utolsónak maradt Púpos Pistát és Ronda Rozit, ha utóbbi a PCOS miatt nemigen sikerült teherbe esnie, vagy ha mondjuk keskeny volt a medencéje és nem fért ki a baba. És ha lettek is gyerekeik, Pista csak korlátozott munkavégzésre volt képes, így gyakran szűkölködtek és nem voltak jól táplálva a gyerekeik, nem is mind érte meg a felnőttkort. És rögtön ott vagyunk, hogy kisebb eséllyel mentek tovább a génjeik, mint a szép szál legényeknek és leányoknak.

"Pista csak korlátozott munkavégzésre volt képes, így gyakran szűkölködtek és nem voltak jól táplálva a gyerekeik,"

Történetnek nagyon szép, de most ez vagy így volt tömegével vagy nem így volt. De ha így is volt, egyvalamire nagyon szépen rávilágít, amit még hozzá kellett volna tennem, legyen ez a fenti listám következő pontja.

11) A szelekciós nyomás a legtöbb esetben nem teljes. Egy letális allél az, ami 0-ra csökkenti a szaporodási sikert, egy kisebb mértékben káros allél továbbadódik, csak kevésbé sikeresen. Arra is nagyon szép képletek vannak, hogy milyen ütemben erodálódik egy allél, ha X mértékű fitnessz csökkenést okoz. Vagyis a "miért nem tűnt el" kérdésre sokszor annyi a válasz, hogy "eltűnőben van, csak lassan", mondjuk generációnként 5%-kal. Vagy "évszázadokon át eltűnőben volt, ma meg már nem káros, mert megoldja az orvostudomány".

Arra a kérdésre, hogy milyen mechanizmusok tartják életben az egyes allélokat (amiket a fotelből nézve károsnak kiáltunk ki), sosem az a válasz, hogy itt egy szép mese a PCOS-es Roziról, ami miatt el kellett volna tűnnie. Látjuk a valóságban, hogy nem tűnt el, tehát nyilván a mese csak korlátozottan írja le a valóságot.

Egyébként még egy dolgot érdemes érteni: miért vannak káros gének egyáltalán elterjedve. Erre is több lehetőség van, de a legkézenfekvőbb az az alapítóhatás.

Vagyis amikor nagyon leszűkül a populáció, mondjuk egy nagy járvány miatt, vagy amikor csak egy maréknyi ember népesít be egy helyet, akkor előfordulhat, hogy volt ott egy (valamennyire) káros allél, ami nincs igazán versenyben, tehát az adott populációban elterjed.