Ha valakinek gondja van a matematikával, az inkább képesség vagy egyéb probléma?

A gond ott kezdődik, hogy a tanárok nagy része úgy csinál, hogy mindent elsőre tudni kell, és ha nem tudod, hülye vagy, „mit nem lehet ezen érteni?”-alapon. Ezért megy rengeteg embernek rosszul a matek, még olyanoknak is, akiknek lehet, hogy menne.

Statisztikát nem lehet erről csinálni, mert a „mi lett volna, ha” kérdések nem mérhetőek. Csak saccolni lehet a tényleges diszkalkuliások számát a diagnosztizált emberek alapján.

Meg kell különböztetni két dolgot: kinek milyenek a képességei, illetve mennyire fér hozzá a képességeihez.

A matematikai tehetség nagyrészt genetikailag meghatározott, nagyobb mértékben, mint az intelligencia más aspektusai. Viszont ezt a készséget csak akkor lehet teljesen kihasználni, ha nincsenek olyan akadályozó tényezők, mint pl. szorongás, koncentrációzavar, fizikai diszkomfort és hasonlók.

Ilyen gátló hatásokat kiválóan lehet kiépíteni pl. azzal, ha túl korán túl magasra teszik a lécet, és emiatt folyamatosan negatív visszajelzést kap az illető, vagy ha nem hagyják, hogy bizonyos dolgokat mindenki a saját tempójában dolgozzon fel. Rengeteg olyan absztrakt koncepció létezik, amit időbe telik megérteni - ha ez az idő nem áll rendelkezésre, az illető elkönyvelheti, hogy ő "hülye ehhez", pedig nem erről van szó. Ha valakinek az iskolai matekkal gondja van (és nem diszkalkulia van a háttérben), akkor szerintem jó eséllyel ebbe a kategóriába esik.

Az én (nem adatokra támaszkodó, szubjektív) véleményem szerint a népesség kb. 50%-a képes lenne egyetemi szintű matematikát befogadni, ha akarná, és megfelelően tálalnák. Ahhoz, hogy valaki világklasszis kutató matematikusok között megállja a helyét, nagyjából tízezerből egy embernek lennének meg a hozott nyers képességei.

Nem tudom. Nekem nagyon változóak voltak a matek eredményeim, attól függően, hogy mit gondolt rólam a tanár, illetve nagyon sok anyagot daráltak le, "ezt nem kell érteni, meg kell tanulni" felkiáltással.

Ennek az lett a vége, hogy a meteknak az a része, amit használtam is ment, a többi az erősen változó volt.

Szerintem a gond egy része ott van, hogy a műveltségnek része, hogy tudjál idézni Kosztolányitól, Petőfitől, de nem része a Pitagorasz tétel bizonyítása.

Szerintem a matek nagy részéhez egy jó tanár kéne, de az már régen se nagyon volt.

6-os

"Szerintem a gond egy része ott van, hogy a műveltségnek része, hogy tudjál idézni Kosztolányitól, Petőfitől, de nem része a Pitagorasz tétel bizonyítása."

Kár, hogy erre csak egyszer tudok zöldet nyomni! Teljesen igazad van!

#8

De mégis hogyan lehetne a gondolkodást megváltoztatni?

És a matematika tanuláshoz milyen gondolkodásra lenne szükség?

Szia!

Szerintem valamit nagyon félreértettél.

Az hogy képességbeli hiba, szószerint azt jelenti, hogy nem értessz hozzá, nem pedig azt hogy valamiféle nyomorult vagy.

Sok embernek van problémája a matematikával, mégsem nyomorultak ezek az emberek. A képesség hiánya csak annyit jelent, hogy nem értessz hozzá, és kész. Senki sem nyomorult attól, hogy nem ért valamihez, főleg egy olyan nehéz tárgyhoz mint a matek.

Azoknak a személyeknek is zavar lehet a fogalomkörében, akik ilyesmit mondtak neked, vagy terjesztenek valakiről. Azok a személyek is simán el tudhatták képzelni, hogy ez valamiféle nyomorultság, és ezért adják úgy elő, de attól még nem az.

Csak kérdezd meg a családodat, vagy a barátaidat, és ők is meg fogják mondani, hogy nem érteni valamihez nem nyomorultság.