Jelek küldése az űrben?
Olvastam, hogy nem olyan régen egy üzenetet küldtek az emberi fajról az űrbe, egy 25000 fényév messzi galaxis irányába. Ezt hogy kell elképzelni? Küldenek egy üzenetet egy irányba és ha pont abban az irányban van egy földönkívüli civilizáció, ők hosszú idővel megkaphatják, de ha kicsit is másfelé vannak, akkor nem? Tehát lehetetlen lenne "minden irányba" jelet küldeni, csak egy "vékony" irányba tudnak? Ha esetleg a föld különböző pontjairól küldenének, akkor hogy lenne ez (mármint "egy időben" küldenének).? (Mármint ha 25000 év múlva ott lesz egy ilyen faj, akkor kaphatja meg.)
De ha tegyük fel, megkapná valaki a jeleket, mondjuk 25000 fényévről, amiről írtam is. Akkor az úgy nézne ki, hogy megkapnák a jelet 25000 év múlva és csak akkor tudhatnák, hogy van e azóta a földön élet, miután iderepülnének? Tehát a jel odaér 25000 fényévnyire, aztán ők mondjuk 26000 év múlva ideérnek és 51000 év múlva jöhetnének rá, hogy itt azóta van e élet?
Persze egy idegen civilizációtól és a Teremtő gondolatától alapvetően félek, de valahol reménykedem is bennük, az előbb említettől jobban is. Tehát ettől a témától (is) félek kicsit, csak szeretném tisztázni.
válasza:"De ha megkapnák a jelet 25000 év alatt és nekik idejönni 26000 év lenne, akkor fogalmuk se lenne, hogy mire ideérnek akkor addig lesz itt bármi élet vagy sem? (...)"
Igen, ez így van. Ilyen értelemben "vakon" indulnának el. Érdemes nem a fény sebességében gondolkodni, hanem úgy, hogy ez az információáramlás sebessége.
Ha a fénysebesség 99%-ával tudnak száguldani, akkor ezt tudják ők is.
Más kérdés, hogy ilyen sebességnél már komolyan belép az idődiletáció a képbe. Vagyis az alien űrhajón belül jóval kevesebb idő telne el, mint 26000 év. Most ezt ki lehetne számolni, amit nem fogok megtenni, de lehet az út 10 év lenne csak az űrhajón az ő órájuk szerint (miközben nálunk 26ezer év eltelik). Lényegében gyorsított felvételként látnák a bolygónkat, ha vinnének magukkal távcsövet, és menet közben néznék, mi történik minálunk.
Egyébként az oxigén nem jelenti azt, hogy ott élet is van... Csak egy jó biomarker, de önmagában még kevés. Ha sasszemmel kémleled az űrt, találsz olyan bolygórendszereket, amik (a jelenlegi tudásod szerint) egész alkalmasak lehetnek az élet kialakulására. Nyilván nem érdemes jelet küldeni oda, ahol TUTI nem alakul ki élet. Oda küldesz, ahol a legnagyobb eséllyel van.
"De ha a befogadó fél technológiailag fejlettebb, akkor mai szemmel nézve akár kiszűrheti a fontosabb dolgokat?"
Nem. Ez nem (csak) technológiai kérdés, hanem fizika (is). Ha csillió fényévről szeretnél olyan tisztán meglátni egy bolygót, mint ahogy mi innen mondjuk a Neptunuszt, akkora távcsőre lenne szükséged, mint egy naprendszer (ha nem nagyobbra). De egy akkora távcső összeroskadna a saját tömegétől.
"Volt egyszer egy "titokzatos" jel az űrből, amit valamelyik tudós befogadott és érdekesnek vélt."
Talán a "wow!" jelre gondolsz. Azért volt érdekes, mert messze kitűnt a "zajból". Nem ismétlődött. Ha megy az angol, itt egy jó kis videó róla:
Köszi Psycho! Viszont ha csak azt néznék távolról, hogy hol van légkör, akkor magát a légkört vagy az oxigén jelenlétét ki lehetne szűrni? Ugye amit te írtál, hogy lehetetlen egy olyan távcső, az arra a gondolatomra reagált, hogy a rádiójeleket be lehetne e fogni. De ha csak oxigént keresnek, azt megláthatják baromi távolról? Vagy mondjuk 10000 fényévről az oxigén jelenlétét se mutatják meg?
Ugye az egyik komment arról írt, hogy a légkör az régóta jelen van a földön, mégsincsen itt "senki" se.
válasza:Hát, hogy 10000 fényévről ki lehet-e mutatni, az azért necces, de megoldható.
A légköri összetételt spektroszkóppal vizsgálják.
Hogy ezt megértsd, azt kell tudni, hogy
1) a fehér, összetett fény egy prizmával elemeire (spektrumra) bontható. A különböző hullámhosszúságú fény (amit mi színekként érzékelünk) más-más szögben fog távozni a prizmából. Így lesz a sima beeső napfényből szivárvány.
2) a különböző elemek - mint pl az oxigén is - egy, rájuk specifikusan jellemző hullámhosszúságú fényt nyelnek el. Olyan ez, mint az ujjlenyomat.
3) vagyis, ha a beeső fény, amit te fehérnek látsz, keresztülmegy egy nagy kupac oxigén felhőn, akkor az oxigén elnyeli a hupilila színt, ezért a prizmából kijövő szivárványból hiányozni fog a hupilila
(természetesen ez csak egy butított példa, valójában nem ezt nyeli el, de így szemléletes)
4) ebből már visszafelé is lehet következtetni, hogy hohooo! Ha pont a hupilila hullámhossz hiányzik, akkor bizony-bizony, a fényforrás és a prizma közt valahol oxigén van.
A bolygókutatásra visszatérve ezt úgy kell elképzelni, hogy az adott bolygó áthalad a csillaga előtt, a teleszkópunk pedig felfogja azt a picike kis fénnyalábot, ami elindult a csillagból, s a bolygó légkörén keresztülhaladt, majd eljött hozzánk. Ennek a fénnyalábnak a spektroszópos elemzéséből pedig azt fogod látni, hogy egy rakás "kiesés" van a színpalettán. Ez a bolygó légkörében lévő különböző elemeknek az ujjlenyomatai.
Namost el lehet képzelni, milyen hangyafülecsnyi kis fénnyaláb az 10000 fényév távolságból, ami egy eleve picinek látszó csillag még parányibb kis bolygójának a még homokszemnyibb kis légkörcsíkocskáján haladt keresztül.
Bevallom őszintén, csak durva, felületes ismereteim vannak erről, de mondjuk egy szomszéd galaxis bolygóit mi biztosan nem tudnánk így vizsgálni. Sőt. Az is hatalmas bravúr, hogy egy kb 1200 fényévnyire lévő bolygó atmoszféráját így meg tudtuk lesni (hála a JWST-nek)
válasza:Psycho, ezt nagyon jól leírtad.
Egyet hagytál csak ki: mindez NEM probléma egy fejlett szuperintelligenciának.
Mivel pedig a Földön már több, mint 3 milliárd éve vastag oxigén légkör van, ezért 3 milliárd fényév körben - ami óriási távolság, nagyon sok galaxissal - már MINDEN ilyen szuperintelligencia ismeri ezt!
Sőt!
Ha 2 milliárd fényév körben van ilyen, az akár 1 milliárd éve tudhat róla - az alatt pedig akár gyalog is ideérnének.
Szóval teljesen mindegy, hogy miféle gyönge rádió- vagy fényjeleket sugárzunk ki, és merre.
Aki tudni akar rólunk, és ilyen közel van, az már tud.
válasza:#14: Azért érdekelne a "mindez nem probléma egy fejlett szuperintelligenciának" rész.
Mint ahogy korábban is írtam, a detektálhatóságnak fizikai korlátai is vannak (mégegyszer: FIZIKAI, nem pedig TECHNOLÓGIAI).
És nemcsak a távolság a probléma. A galaxis túloldaláról vajmi kevés információ szűrődik át ide, a középtájék sűrűsége miatt. Ez nyilván visszafelé is igaz. Ez nem technológiai kérdés. Az információ (beleértve a naprendszerek, bolygók fényét) nem tud átjutni oda. Tehát vannak igen nagy vakfoltok.
Természetesen ezzel együtt is sokmilliárd csillagrendszerből "látható", hogy itt van oxigén, de ez semmit sem jelent. Az oxigén messze nem elégséges biomarker (biomarker = a nomrális biológiai folyamatok jól körülírható indikátora).
válasza:"a detektálhatóságnak fizikai korlátai is vannak"
Nyilván.
Itt egyről tudok: a 48 milliárd fényév. Ennél messzebbre nem megy a fény.
Persze ez is relézhető, szóval nem feltétlenül korlát.
"A galaxis túloldaláról vajmi kevés információ szűrődik át ide"
Igaz.
De egy szuper társadalom nem csak egy naprendszert foglal el. Még ha nem is élnek mindenhol: érzékelők sokkal több helyen lesznek. Egy galaxis nem lehet akadály nekik.
"Az oxigén messze nem elégséges biomarker"
Ezt egy kicsit kifejtenéd?
Elemi oxigént hol mutattak ki idáig? Ebből mennyit bolygón?
válasza:"egyről tudok: a 48 milliárd fényév. Ennél messzebbre nem megy a fény."
Kérlek olvasd el a #11-es kommentemet.
"De egy szuper társadalom nem csak egy naprendszert foglal el."
Jogos érv, hogy szétterjedHETtek a galaxisban, és látHATnak minket, ez elvben lehetséges. Nem utal rá semmi, de elvben lehetséges (ez nem jelenti, hogy így is történt).
Az, hogy egy szupertársadalom szétterjed, viszont eleve humáncentrikus gondolkodásból indul ki. Mi szét akarunk terjedni, mert a génjeinkben van a terjeszkedés. Először a falvak/városok közt, utána a kontintenseken belül, majd át a tengeren a kontinensek közt, most pedig ki az űrbe.
Semmi sem garantálja, hogy egy másik technológiai civilizáció ugyanezt a mintát követi. Lehet, hogy elképesztően fejlettek, de szép összhangban élnek a környezetükkel, és elvannak csendben magukban a kis bolygójukon.
Sok helyen mutattak ki elemi oxigént. 2004-ben már találtak ilyen exobolygót, a hangzatos nevű HD 209458B-n:
Vagy itt, a KELT-9b bolygón:
Kis gugli keresés rámutat, hogy nyilván sok másik helyen is.
Találtak már konkrétan a galaxison kívül is molekuláris oxigént (konkrétan egy szupermasszív feketelyuk körül), vagy épp az Orion ködben:
Ez is jól mutatja, hogy az oxigén nemegyenlő élettel.
válasza:"akkora távcsőre lenne szükséged, mint egy naprendszer"
Nem tudom, erről mennyit hallottál: terveznek egy olyan távcsövet, ami a Nap gravitációs hatását is kihasználná.
Maga a távcső egy adott pályán menne, és pár hét alatt tapogatna le egy képet. Valami brutális felbontást várnak tőle. Hátrány, hogy szólni kell annak, amit fényképez, hogy addig maradjon nyugton. Bár van bőven olyan dolog, ami valóban nyugton marad.
De nyugodtan készíthetsz naprendszer méretű távcsövet is: pl. vegyed a Plútót, meg az összes társát abban az övben, és mindegyikre tegyél néhány távcsövet. Meg minden más bolygóra is, amelyikre lehet.
Össze kell hangolni, és kész is van.
Egy szuper civilizációnak ez ujjgyakorlat.
"elvannak csendben magukban a kis bolygójukon"
Szerintem akkor nem lenne szuper fejlődés. A kíváncsiság nem így működik.
Oxigénben meg kifejezetten bolygóra gondoltam, és nem nyomokra, hanem nagy mennyiségre.
Nyilván van máshol is, de ott nem jelez semmit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!