Mi lenne a közvélekedés a Holdutazásokról, ha 1969-ben nem jutnak vissza Armstrongék?

Nem kapott volna nagy média-erősítést, és az emberek gyorsan feledték volna a kudarcot. Valamivel később pedig teljesen feledésbe merült volna a sikeres küldetés orrba-szájba éljeneztetése hatására.

Lényegében ez így meg is történt valamennyire, mert még a földi teszteknél halálra égett három űrhajós a rakétában!

A holdra szállás nem önmagában volt fontos. A Szovjetunió minden addigi versengést megnyert. Ők lőtték fel az első szondát, ők juttattak először embert az űrbe, sőt ők küldtek először szondát a holdra és ők készítettek először fényképet a Hold túlsó oldaláról. (Ugye ezeknek sem önmagukban állt a fontossága, hanem demonstrálta, hogy melyik félnek fejlettebb a technológiája, melyik fél tud beleölni ebbe több erőforrást. Mert ha az egyik félnek ez jobban sikerül, akkor jó eséllyel a fegyverfejlesztésben, fegyvergyártásban is jobban fog sikerülni.)

Az USA-nak muszáj volt demonstratív módon előzni ezen a téren. Ha az az Apolló-program kudarcot vallott volna, biztos, hogy tovább folyt volna a versengés egészen addig, amíg vagy a szovjeteknek, vagy az amerikaiaknak nem sikerül embert juttatni a Holdra és épségben vissza is hozni. Így tehát lett volna egy sikeres holdra szállás, és Armstrongék útját úgy tartanánk számon, mint egy tragikus sikertelen kísérletet, de ennek a jelentősége kisebb lenne, az utána megtörténő sikeres utat tartanánk számon.

"Mi lenne a közvélekedés a Holdutazásokról, ha 1969-ben nem jutnak vissza Armstrongék?"

Az, hogy hősök voltak. Megkapták volna a bíborszivet és egy emlékművet és a felismert hibák kijavításával ment volna tovább az Apoló-program.