Egy nagyítónak mekkora a fókuszpontjának a felülete? Lehetséges egy több száz méteres átmérű lencsével a napsugarakat már miliomod négyzem mm-es felületre koncentrálni?

Ez itt a Hubble űrtávcső 2,4 m-es tükre a gyártása közben. Az elvárt gyártási pontosság 10 nanométer volt.

[link]

A fellövése után az első fotók elemzése megmutatta, hogy a tükör külső átmérőit 2200 nanométeres (a milliméter 450-ed része) gyártási hiba terheli, ami a távcső használhatóságát a töredékére vetette vissza. Na érted. Hogy egy ilyen "kis" tükröt sem egyszerű kivitelezni.

Több száz méter átmérőjű lencse?

Mégis, hol élsz te?

Eddig a legnagyobb 125 cm volt, bár métereseket használnak ma is, de ennél nagyobbakat érdemesebb tükrös kivitelben készíteni.

Igazából a rádiócsillagászat manapság a sztár, de nem hintem erről a rizsát, felesleges, mert totál pancser vagy hozzá a kérdésed alapján.

Fókuszálni lehet és a csiszolás pontosságától függ a felülete, a fénygyűjtő-képesség hibáit is lehet korrigálni lencserendszerekkel, amelyek a szférikus aberrációt csökkentik, vagy megszüntetik, de

"Szóval nem lehet így sok millió fokot előállítani?"

Nem bizony!

[link]

Mennyi féltudású ember képes itt összecsődülni és félrebeszélni!

1.

A fókuszfolt felületére van egy összefüggés, mely a hullámhossztól és a befogott térszögtől függ. A képlet ezen a linken található fotón kőbe van vésve:

[link]

2.

A maximális hőmérséklet napfény esetén csak a Nap sugárzó felszínének a hőmérsékletét érheti el, mert a hevített pont viszontsugározni kezd, és beáll az termodinamikai egyensúly. A valóságban megépített high-tech napkemencék kb. 4000 kelvin fokot tudnak.

Koherens fényre nem vonatkozik ez a szabály, mert az termodinamikailag rendezett energiaáramlás, melynek az ekvivalens hőmérséklete extrém magas - gyakorlatilag szinte korlátlan. Ezért lézereket használnak extrém hőmérsékletek elérésére, melyek a röntgentartományt is gond nélkül elérhetik (pl. a NIF fúziós kísérleteiben).