A machiavellizmusról, mint evolúciós stratégiáról mi a véleményetek?

11

Nem minden a pénzről és annak a mennyiségéről szól.

"A machiavellista ember ugyanis úgy gondolkodik, hogy az emberek megbízhatatlanok. Tehát ők azért használnak ki másokat, mert úgy vélik, hogy mások is kihasználnák őket. Vagyis megelőznek másokat a kihasználásban."

Na jo, de ez legfeljebb egy idealis vagy idealizalt vilagban nincs igy.

Szerintem egyszerűen nem jól értelmezed a machiavellizmus fogalmát. Az valóban egy törtető alak, de abszolút gátlástalanul az.

#1: "Én például üzleti életben machiavellista vagyok, nem válogatok az eszközök között ha a célom elérése a cél."

[link]

Idézve: "A machiavellistát olyan embernek tartják, aki másokat eszközként használ fel saját céljai elérésére...az emberek alapvetően rosszak – ha nem használjuk ki őket, majd ők fognak kihasználni bennünket."

Én úgy értelmezem ezt, hogy lelkiismeret furdalás nélkül, nem pusztán az üzleti életben, hanem bármilyen téren, és bármikor (akár a legkisebb haszon reményében is) képes átlépni az embertársain a machiavellista, ha akár a legkisebb érdekei is ezt diktálják bármilyen téren. Nem gondolom, hogy aki ügyes az üzleti életben, és képes a konkurenciát maga mögé rendelni törvényes keretek között, az automatikusan machiavellista lenne. Ez nem ott bukik ki, hanem inkább pl. olyasmi esetén, amikor még törvényes kereteken belül is állandóan keresi gátlástalanul a kiskapukat (vagyis valójában a törvények sem érdeklik, hogy igazságosak-e, vagy se), pl. akkor, amikor, mondjuk, egy állatmenhelyet simán képes ledózeroltatni, tudván, hogy az állatok/állatmentők reménytelen helyzetbe kerülnek, csak azért, hogy a milliárdjait plusz kis bevétellel gyarapíthassa egy üzletház kiépítésével.

#1: "Ha jó szándékkal, naivan állsz hozzá mindenkihez, sosem jutsz egyről a kettőre."

Nem gondolom, hogy kivétel nélkül minden sikeres üzletember, mindenen átgázolna a legkisebb profitért is.

#11: "Magamat, családomat és barátaimat mindenki más elé helyezek."

Szvsz. egyszerűen nem jól értelmezed a machiavellizmust. Az tulajdonképpen a szélsőséges megnyilvánulása a saját érdekeink képviseletének. Pl. ég az óvoda, és amikor felkapod a gyermekedet, hogy kimentsd onnan, pontosan tudod, hogy óriási eséllyel még egy gyereket elbírnál, de helyette inkább fellököd, mert útban van.

#15: "Na jo, de ez legfeljebb egy idealis vagy idealizalt vilagban nincs igy."

Persze, hogy elsősorban mindenki a saját- és a családja érdekeit nézi, de azért szinte mindegyik felkapná azt a másik gyereket is, és nem átgázolna rajta.

***

@Kérdező

Nyilvánvalóan mindenki a saját érdekeit tartja elsősorban szem előtt, és persze ez egyfajta csőlátással párosul, azonban nem mindegy, mennyire szűk ez a cső, amit persze az együttérző képesség-, az empátia szélesít. Az se mindegy, hogy egyes közösségben, vagy életformában, hol található az empátia mértékének olyan alacsony szintje, amit már a közösségen belül is machiavellizmusnak nevezhetnénk, vagyis ez is relatív. A csimpánzok kevésbé együttműködőek, mint az emberek, így nem azt kell állítanunk, hogy minden csimpánz machiavellista, hanem a csimpánz-machiavellizmus nagyobb empátiahiánynál jelentkezik, mint az ember esetében.

@Kérdező

Ja, elfelejtettem írni, hogy persze minden életformánál (amelyik képes empátiát gyakorolni) más és más az az empátiahány-szint, amit ott már machiavellizmusnak neveznénk. Az esetek többségében ez inkább hátrány lesz, így többnyire szelektálódni fog (hosszabb távon a vérvonalból inkább kopik a generációk során), azonban az evolúció a variációképződésről szól, tehát mindig fognak születni túlzón törtető egyedek is, ill. mivel ez szélsőséges körülmények között néha hasznos, kisebb hányadban öröklődni is fog.