A felezési idő alatt egy adott mennyiségű atom fele bomlik el? Az el nem bomlott atomok honnan tudják, hogy nem nekik kellett elbomlaniuk?

EZt most nem értem, az egész részecskefizika statisztikus jellegű. Részecskék kölcsönhatása más részecskékkel, részecske bomlások, átalakulások, sőt a részecskék sebessége is csak bizonyos valószínűséggel annyi amennyi, a helyzetük is valószínűség alapján működik, az egész kvantummechanika határozatlansági elv, hulám részecske kettősség, nagy energiájú részecskék ütközésekor lezajló folyamatok, mind egytől egyig valamilyen valószínűséggel történnek.

Hogy hogy csak ez az egy zavar? :D

Amúgy meg sokan próbálták magyarázni minden félével, (mármint ezt a valószínűségre épülő jelenségkört)többe közt alternatív világok, fénynél gyorsabb információ csere....

A baj ezekkel az, hogy pont olyan jellegűek, mint, hogy hány angyalka fér el a tű hegyé?

Mivel semmilyen értelmes jóslatot nem tesznek, és matematikai apparátus sincs mögöttük, sokkal inkább filozófiai jellegű a probléma jelenleg mint fizikai. A filozófiának meg megvan az a furcsa tulajdonsága hogy annyi fajta nézet ahány gondolkodó ember.

Baleys

Na akkor, ha már szóba került a láncreakció, akkor kavarok egy kicsit rajta, hogy a kérdezőt igazoljam:

A maghasadáskor a lassú neutron nem úgy hasítja ketté az atommagot, mint egy puskagolyó, hanem előbb beépül az atommagba, az instabillá válik, és szétesik. Ez az idő felfoghatatlanul rövid, de számokkal kifejezhető.

Ha így nézzük, akkor a láncreakció során is spontán hasadnak a magok, és nem biztos, hogy mindegyik pont ugyanannyi idő alatt, pedig teljesen egyformák.

Had boncolgassam még egy kicsit személyes megközelítésből is.

Az én véleményem, hogy szükséges, mi több elengedhetetlen a mi és a világunk létezéséhez az hogy létezzen véletlen.

Hogy mért gondolom ezt?

Tegyük fel, hogy minden kvantummechanikai folyamat, amit jelenleg véletlenszerűnek tekintünk, egyértelműen megadható valami más esemény hatásával. Értem ez alatt, hogy egy jelenleg véletlennek tűnő esemény jósolhatóvá válik az által, hogy egy "magasabb" rendszerben tudjuk értelmezni a kölcsönhatást. Kiküszöböltük a véletlent.

Viszont ezzel felvetődik egy igen komoly szemléleti probléma, nevezetesen hogy visszatérünk a Newtoni felfogáshoz.

Newton szerint ha ismerjük a világ összes részecskéjének pár alapvető tulajdonságát, akkor tetszőleges időre előre az egész rendszer, és az egyes elemek állapota jósolható. Ez viszont felveti többek közt azt a problémát, hogy ezáltal MINDEN jósolható, az élet kialakulásától, az emberi gondolkodás pontos folyamatáig.

Persze elképzelhető az is, hogy életbe lép a Gödel tétel, vagyis hogy belefutunk abba, hogy nem bizonyítható egy állítás. "Minden ellentmondásmentes, a természetes számok elméletét tartalmazó, formális-axiomatikus elméletben megfogalmazható olyan mondat, mely se nem bizonyítható, se nem cáfolható." Egyes pesszimista állítások szerint mind a fizika mind a matematika eljut egy olyan szintre, ahonnan nincs tovább, egyes eredmények utalnak rá, hogy bizonyos dolgok nem számolhatók. Bár ezt a jövőképet én nem osztom, érdekes felvetés, hogy a világ akár olyan is lehet, hogy nem tudjuk teljesen megérteni.

De a lényeg, amire ki akartam lyukadni, ha lesz egy formális elméletünk, ami helyesen írja le a világot, akkor az az elmélet, még ha van is mögöttes háttere, az eredményeket mindenképp statisztikus formában kell hogy közölje, azért, mert a mérések azt mutatják hogy bizonyos mikroszkopikus folyamatok statisztikus jelleget követnek.

Mikor egy tudományos szemléletváltás történik, akkor nem a mérési adatok változnak.(Egy új fizikai elméletre mindig igaz, hogy teljes körűen reprodukálnia kell a korábbi megfigyeléseket, valamit magyarázatot adnia eddig nem levezethető folyamatokra, de mindez mit sem ér, ha nem ad új eddig nem megfigyelt eseményre "jóslatot".)

Másként pusztán emberi szemmel: A Newtoni modell teljesen ellentétes a szabad akarat megfogalmazásával, hiszen minden döntés esemény úgymond előre elrendeltetett. Szóval már csak azért is mert a változatosság gyönyörködtet, "elfogadhatóbb" a véletlen mint a következetesség :D. Ha egy rendszer jövőbeni állapotáról statisztikailag helytálló becslést tudok adni, de az egyes részelemekről nem rendelkezem pontos információval, az az én "életszemléletemmel" összhangban van, hiszen az ördög a részetekben rejlik, és pont az a lényeg hogy a részleteket sohasem ismerhetjük teljese bizonyossággal.

Bocs első ránézésre elkanyarodtam, de azt tudni kell hogy a spontán részecske bomlás mint olyan kvantumfizikai effektus, tehát ennek véletlenszerű mivolta szervesen kapcsolódik más kvantum effektusokhoz.

Ha megengeded ezt a mondatot kiemelném :D

"Én azt hiszem, hogy amíg a fénysebesség bűvöletében élünk"

A fénysebesség, mint maximális haladási sebesség nem a kvantumfizikában gyökeredzik.

Kísérletileg igazolt tény, a fénysebesség(röviden c) minden rendszerben állandó. Ezt rengeteg mérés alátámasztotta, és mivel ellentmondásban volt Newton fizikájával, szükséges volt egy új elmélet.

Einstein tehát 2 alapfeltevésből kiindulva megalkotta a Spec Relt. Ezután újabb 1 posztulátummal kiterjesztette ezen elméletét általános esetekre. Ami miatt elkezdtem ezt, hogy mind a spec. mind az ált. rel. teljesen mentes mindenféle véletlentől, így nem látom értelmét idekeverni, folytonos felületekről, folytonos mozgásokról, határozott helyzetről, sebességről, gyorsulásról beszél. Sőt maga Einstein is azt a véleményt osztotta, amit te is vagyis, hogy "AZ ÚRISTEN NEM DOBÁL DOBÓKOCKÁT!" Az csak egy késöbbi felfedezés, hogy miután Einstein tisztázta a fény mibenlétét, kiderült, hogy az addig a Maxwell egyenletben szereplő részecske nevezetesen foton, nem más mint a fény.

Einstein élete hátralevő részében megpróbálta kiküszöbölni a véletlent (az épp akkor kialakuló, sőt majdnemhogy általa megteremtett) kvantumfizikából, és nem sikerült neki.

Csak ennyit akartam mondani, és kösz ha végig olvastad.

Baleys