Hogy néz ki a világűr vége?

Mivel a Tudományba raktad és nem a Humorba...

A világűr végtelen, erről híres. Tudom hogy most (felteszem 10 éves vagy fiatalabb lehetsz) nehéz elképzelni, de csak azért mert erőlteted az agyadat hogy elképzeljen valamit ami nincs. Kb. "jó, jó, végtelen, de akkor mi van a végén?" - ez értelmetlen agytorna.

Ha akarsz tanulni majd egyszer róla, olvass a vöröseltolódásról (hogyan lehet a fény hullámhosszait elemezni, hogy ebből kitaláljuk merre járt, és így eljutsz majd a táguló univerzum és ősrobbanás elképzelésekig. Vagy tanulhatsz a relativitáselméletről Einsteintől, ami elmagyarázza hogy a dolgok helye és távolsága ugyanolyan rájuk jellemző tulajdonság mint a szín vagy a tömeg, ahelyett hogy valami külső mindenkire vonatkozó dolog lenne, és így tulajdonképpen semmi nincs sehol.

Karbonát: nem leszólásból, de egy kicsit összekevered a dolgokat. Megpróbálom összefoglalni egyszerűen:

A gömbös (lufis) hasonlat: azt érzékeltetik vele, hogy az univerzumnak nincs határa, hogy önmagába záródik, és hogy nincs közepe. A lufi 2d-s felszíne önmagába záródik a harmadik dimenzióban. Ha a lufin van egy hangya, akármerre futkározik akármeddig, nem fog elérni egy "véget", egy határt, hanem körbeér a lufin. Az univerzum háromdimenziós tere ugyanígy záródik önmagába a negyedik térdimenzióban, bár persze ezt sokkal nehezebb elképzelni. A lényeg, hogy ha elindulsz egy irányban, előbb-utóbb akár vissza is térhetsz oda, ahonnan elindultál. Tehát a világűrnek nincs "vége", és nincs semmi "rajta kívül". Úgy, ahogy a lufi felszínének sem lehet kiérni a végére.

A terjedelméről: nem tudjuk, hogy az univerzum végtelen-e. Úgy tartják, hogy véges tömeggel és véges (de növekvő) kiterjedéssel rendelkezik. Ám mi az univerzumból csak egy kb. 46 milliárd fényév átmérőjű, gomb alakú részt vagyunk képesek észlelni. Ez azért van, mert az univerzum tágul. Nem úgy, ahogy egy bomba robbanásakor, tehát nem egy bizonyos középpontból, hanem mindenhol egyszerre, egyenletesen. Két galaxishalmaz minél messzebb van egymástól, annál gyorsabban távolodnak egymástól. Egy bizonyos távolságban a tér megnyúlásának sebessége már eléri, sőt, meg is haladja a fénysebességet, ezért onnan a fény hiába indul el felénk, sosem ér ide, mert az út hossza túlságosan gyorsan növekszik. Emiatt csak egy részét látjuk az univerzumnak, és nem tudjuk, pontosan mi lehet ezen az észlelhetőségi határon túl.

A legvalószínűbb tehát az, hogy az univerzum véges, de határtalan.