Szevasztok! Ha a Föld északi sarkán elkezdek lefelé ásni, akkor a déli sarkon miért jövök ki fejjel kifelé?

Azért, mert a gravitáció a föld középpontja felé vonz, és az ember berendezése olyan, hogy szeret lábbal a gravitáció középpontja felé orientálódni.

Amikor elkezdesz "lefelé" ásni, ez pont azért "lefelé" irányú, mert a Föld gravitációs középpontja a lábad alatt van. Amint elérsz a Föld középpontjába ( tudjuk, nem lehetséges, de teoretikusan tegyük fel) itt súlytalanság lép fel. Teljesen mindegy, innen milyen irányban indulsz el, a gravitációs középponttól mindenképpen távolodni fogsz, tehát az irányod "felfelé" lesz. Ásni tehát nem tudsz, hiszen a lábad a gravitációs középpont felé mutat, sajnos kaparnod kell a földet a fejed felől. Ha esetleg megfordulsz, hogy a kitermeledő föld a lábad alatt legyen, nem tudsz ránehézkedni az ásóra, sőt, a "gödör" aljáról is visszaesel fejjel a gravitációs középpontba. Szemléletes, ha most pl. megpróbálsz lyukat ásni a mennyezetedbe.

A "lefelé" és a "felfelé" irányt a vonzás iránya szabja meg. A "befelé" egyelő a "lefelével", a "felfelé" egyenlő a "kifelével". A vonzás mindent a KÖZÉPPONT irányába kényszerít.

Ebből a három tényből kifolyólag, a középpont elérése után már "felfelé" azaz "kifelé" ásol. Ha nem változtatsz testhelyzetet, bizony onnatól fejjel "lefelé" ásol, azaz a fejed a középont felé mutat. :DDD Bizony, a második szakasz eléggé macerás lenne. :D

Természetesen tudom, hogy a gyakorlati kivitelezés "némi" akadályokba ütközne. :DDD

dellfil

Ui.: A "fent" és "lent" irányokat az ember természetesnek veszi, mert a gravitáció egész életében a földhöz, jobban mondva a Földhöz ragasztja. Annyira természetesnek, hogyha eltűnik a fent-lent, teljesen meg van "lőve".

Csak elenyésző része az emberiségnek, akik megtapasztalhatták, megtapasztalhatják a fent-lent irányok "eltűnését". :D Ők is csak ideig-óráig. Nagyon sokáig ez nem igazán tesz jót a szervezetnek... A földi lények nem súlytalanságra születtek. :DDD