Az emlékek miért nem öröklődnek?

A DNS lemásolása az öröklődés alapja.

Ahhoz, hogy az emlékek öröklődjenek azokat valamilyen folyamatnak bele kéne kódolni a DNS-be. Viszont ilyen DNS átíró rendszer nincs a szervezetben.

Mert az emlékek szerzett tulajdonságok, azok meg nem öröklődnek, nincsenek a génekbe vésve. Az emlékeket az agy a speciális neuronhálózatában tárolja, ma úgy vélik, kis "neuronkörök" biztosítják egy emlék tárolását. Mint az áramkör, az emlék összetettségétől függően pár idegsejt összekapcsolódik. (Ez így elmondva egyszerűnek hangzik, de nagyon bonyolult.) Ez egyedi, nem íródik a génekbe, nem adható át ilyen formában. Annyira képlékeny ez a rendszer, hogy az agy képes le is bontani (másfelé tereli a potenciál-különbségeket), ekkor az emlék el is veszhet. Minden nap több millió ilyen történik benned is.

Az agy ilyen speciális struktúrái mellett van még egy fontos tényező, miért nem "teljes páncélzatban" pattan elő a gyerek: az agyunk 6 éves korunkig fejlődik. Születéskor egyszerűen "nincs kész", még termelődnek a neuronok, még alakul a szerkezet. Ilyenkor rengeteg mindent tanul az ember, ez is segít abban, hogy "örökre bevésődjön". Vagyis ha át is lehetne adni genetikailag az emlékeket, nincs hely, ahol elférjenek, mivel az agy még nem teljes. Ha minden emléket belekódolna az agyba ez a rendszer, körülbelül 10-12 éves korunkra fejeződne be az agy fejlődése (a neuronok szaporodása), mivel irdatlan mennyiségű ismeretet kell még belekódolni. Ennek megfelelően persze a hetedik generációnak már akkora agya lenne, mint egy szoba, és alig lennének képesek új ismereteket felszedni. (Hiszen a két szülő emlékei, azok szüleinek emlékei, azok szüleinek emlékei stb. mind átadódnak.) Jobb ez a rendszer, nem? :)

Az emlékek átadásának más a módja: el kell mesélni. Az ember feltehetően az egyetlen állat, aminek a kommunikációjában létezik a múlt idő, vagyis képesek vagyunk a múlt történéseit elmondani, és ebből következtetést levonni, tapasztalaot cserélni. Más állatoknál a kommunikáció jelen/jövő. Szóval mi az emlékeket át tudjuk adni: beszélgetünk. Nem maga az emlék kerül ilyenkor át az én agyamba a tiedből, mintha kirstálylapocskára lenne vésve, hanem bennem is kialakul egy emlék, ami a tieden alapul. Nagyjából megegyeznek. és ez a legtöbb esetben elég.