Az idő érzékelése ebben az esetben milyen volna?

A Földről küldött jelet az űrhajó érzékelője nagyon erős vöröseltolódásban látná, azaz nagyon kicsi energiájú sugárzásként.

Illetve, ha feltételezzük, hogy létezik olyan kameránk, ami huzamosabb ideig képes fókuszban tartani egy ilyen irdatlan sebességgel mozgó objektumot, az is nagyon erős vöröseltolódásban látná magát a hajót (valahol a rádiótartományban).

Na de milyen sebességgel? Ha adatcsomagokban küldik a jelet, akkor az nagyon lassan érkezne a hajóra, viszont a kész videó lejátszva a földi megfigyelésnek megfelelő sebességet látnád. Viszont ugye az idő múlásával a fotonoknak egyre nagyobb utat kell megtenniük.

Ha lehántjuk az egészről a technológiai réteget, akkor a feladat megegyezik azzal, hogy két, majdnem fénysebességgel távolodó tükör között hogyan pattog a foton.

A kérdés ebben a formában történő megfogalmazása elfedi az eredeti problémát. A video sugárzása és lejátszása ugyanis egy másfajta technológia. A jelet csomagolni kell, továbbítani (ez fénysebesség), majd bontani és a lejátszón megjeleníteni. Ez hardverfüggő, de meghatározott időigényű folyamat, emiatt (minden máson túl) a kép zajos és szaggatott lesz.

Vagyis itt a kapott eredményt a videotechnológia képességei erősen befolyásolják. Nem világos, ebben az összefüggésben mit jelent az "idő érzékelése". Az idő ugyanis egy absztrakt fogalom, vehetjük a "saját érzékelésünket", vagy tekinthetjük a mozgásban szereplő változóként a mozgásegyenletekben. Utóbbi esetben a relativitáselmélet törvényei érvényesek.