A nehézségi gyorsulás tulajdonképpen a gravitációs vonzás és a centrifugális erő összhatása?

Természetesen minden elejtett tárgy függőlegesen esik, hisz ettől függőleges a függőleges :).

Az előző válaszoló arra akart utalni (gondolom), hogy nem teljesen a tömegközéppont felé, hanem a forgás miatt kicsit más irányba esnek a tárgyak...

Ezt leszámítva az ő válasza tűnik a leghelyesebbnek.

A 4. válaszoló (19:38-as) pedig fizikából biztos jó, mert alapvetően igaza van, hogy "centrifugális erő, mint olyan nincs", viszont geofizikai szempontból egyáltalán nem jó amit írt, hisz a nehézségi és tömegvonzási (gravitációs) erő nem ugyanaz.

00:28 vagyok.

Mivel a Coriolis-erő kizárólag a mozgó testekre hat (mármint a forgó koordináta-rendszerhez viszonyítva), ezért csak mozgó testekre ható nehézségi erőt befolyásolja. A nyugalomban lévő testekre nem hat, ezért az azokra ható nehézségi erő iránya nem módosul, különben az lenne, hogy a lelógatott függőón elkezdene magától kitérni, de ilyen nem történik.

Egyébként a Coriolis-erő hátterében az áll, hogy két, a gyorsuló koordináta-rendszerben nyugalomban lévő test közül, amelyik távolabb van a forgástengelytől, az nagyobb kerületi sebességgel halad. Ha közelebb kerül a forgástengelyhez, akkor a kerületi sebességét megtartja, de lecsökken a sugár, ezért a szögsebesség megnő, ami a forgó koordináta-rendszerből nézve olyan, mintha valami a forgás irányba gyorsítaná a testet. Ebből is látszik, hogy csak mozgó testekre hat, nyugalomban lévőkre nem.

A Föld minden pontján a függőleges irányt a függőón által meghatározott irány mutatja. A függőón nyugalomban van, tehát csak a centrifugális és a tehetetlenségi erő hat rá a gravitáción kívül, ez a két erő az, ami befolyásolja az adott helyen a g irányát a nyugalomban lévő testekre vonatkozóan. Ha meglököd a függőónt, akkor láthatod, hogy a lengési síkja nagyon lassan ugyan, de elfordul, ez a Coriolis-erő megnyilvánulása.

Természetesen nem csak függőleges mozgással lehet közeledni vagy távolodni a forgástengely felé, hanem az Észak-Dél irányú vízszintes (függőlegesre merőleges) mozgással is, hiszen ha az északi féltekén észak felé haladsz, akkor közelebb kerülsz a forgástengelyhez, déli irányba pedig távolodsz. Ezért az észak felé haladó testek keletnek, a dél felé haladó testek pedig nyugatnak térnek el. Tehát az észak-dél haladási irányú testekre mindig jobbra térít a Coriolis-erő, a déli féltekén viszont balra. Ez fontos a tengeráramlatok és a légköri ciklonok kialakulásában, de például egy mesterlövésznek is számolnia kell vele, ha messziről vesz célba valamit, a golyó egy picit eltérül, ami ugyan centiméternyi, vagy annyi se, de az a pici eltérülés is fontos lehet.

Ez persze nem kapcsolódik szigorúan ide, csak gondoltam osztom kicsit az észt :P

13:15-ös vagyok..

Másik válaszolónak teljesen igaza van, én meg hülye vagyok... Ezer bocs tényleg, nem gondoltam át... :) Az előző válaszomat tekintsd semmisnek.

"a gömbszerű vagy forgási ellipszisre hasonlító bolygó kérge nem is tud úgy megállapodni, hogy mindenhol merőleges legyen a Coriolis-erő által is befolyásolt nehézségi erőre?"

Pontosan.

A Coriolis-erővel módosított nehézségi gyorsulásra nem lehet merőleges felületeket húzni, ez matematikai képtelenség, ugyanis ez egy örvényes teret alkot (kipróbálhatod, rajzolsz egy örvényes vonalrendszert, és megpróbálsz rá önmagukba záródó merőleges görbéket rajzolni. nem fog sikerülni). Amikor az ún. ekvipotenciális felületeket rajzolják, akkor azt mindig nyugalomban lévő testekre kell érteni (az nem örvényes).

"Esetleg ezt még el tudnád mondani egyszerűen?"

Az az igazság, hogy nem nagyon :). A Föld-Hold rendszer lényegében egy közös tömegközéppont körül kering, azaz a föld geometriai középpontja a tömegközéppont körül körmozgást végez. Ha így nézzük a dolgot, akkor a tömegközépponthoz kötött koordinátarendszerben centrifugális erő ébred, és ez okozza azt, hogy a Holddal ellentétes oldalon csökken a nehézségi erő, mert a gravitációval ellentétes irányú centrifugális erő lép fel (ez nem függ össze a Föld forgásából adódó centrifugális erővel, ez A Föld-Hold rendszer tömegközéppont körüli forgásból adódik). Az óceánok felülete mindig merőleges a nehézségi gyorsulásra.

"Na az előbb nem voltam világos. Szóval ha a függőón megpöccintés után mozgóvá válik, akkor a víz is mozgó testnek számít hullámzáskor, vagy a földkéreg is annak számított a szilárduláskor?"

tulajdonképpen igen. Mint említettem, így alakulnak ki például az óceáni áramlatok irányai, ha forgás nem lenne, minden É-D irányú áramlat volna, hogy nem csak az van, az a Coriolis-erőnek köszönhető.

Hozzáteszem, a Coriolis-erő nagyon kicsi kis sebességeknél, mivel a Föld szögsebessége is kicsi (360°/24 óra, ami elég lassú). Arányos egyébként a sebességgel, de egy puskagolyó is alig térül el pár centit, vagy még annyit sem, több száz méter után.