Valóban folyik az üveg?

"Az üveg amorf állapotú szilárd anyag, bár egyes kémiai tulajdonságai általában folyadékokra jellemzőek; technológiai szempontból folyadéknak minősül, viszkozitása 1040 Pa·s.

Más definíció szerint: az üveg egy olyan szervetlen összetételű keverékanyag, amely lehűlés közben kristályosodás nélkül jut mechanikailag szilárd állapotba."

[link]

És ki volt az az értelmes, aki szerint ez tévhit?

Csak példaként, az Orient Expressz múzeumban kiállított vagonjain az ablaküvegek az alsó szélükön tizedmilliméterrel vastagabbak már, mint felül. Pedig csak kb. 100 évesek.

Kételkedni az üveg folyékonyságában, amikor konkrét viszkozitás-értéket is ismerünk, tudománytalan dőreség.

De hát nem ez az első eset, amikor "promik" a tévében nagyközönség előtt bizonyítják műveletlenségüket.

A víz viszkozitása 20,2 Celsius fokon 10^-3 Pas.

A méz viszkozitása 20 Celsius fokon 10 Pas.

Az üveg viszkozitása 20 Celsius fokon 10^40 Pas.

Bár szilárd anyagoknak is mérnek viszkozitást. Ismert például a jég értéke.

[link]

"Bár szilárd anyagoknak is mérnek viszkozitást. Ismert például a jég értéke."

A jég azért külön téma. A fagyáspont alatti hőmérsékleten nyomás alá kerülve helyileg megolvadhat (ettől csúszós), ez produkálhat folyékony viselkedésre emlékeztető hatást. Ez viszont nem valódi folyékony állapot, az amorf anyaghoz sincs köze. Itt a viszkozitási érték csak egy kényszerű megoldás arra, hogy valahogyan mérjék a jelenséget, de nem valódi viszkózus folyásról van szó. Igazi szilárd anyagoknál ilyen nincs. A fémek folyáshatár fölötti terhelésénél jelentkezik még hasonló jelenség, de annak is teljesen más az oka.