Hogyan tudhat az emberiség messzi galaxisok és bolygók létezéséről?

"nem kell megtennie a fénysebességet"

Hogy a f#szomba lehet megtenni a fénysebességet? Mit akar ez jelenteni? Te érted mit kérdezel?

Kérdem én - honnan tudod, hogy a távolban a fák és a hegyek léteznek? Odamész, és megtapogatod őket?

Vagy, esetleg látod őket, hogy ott vannak? :D

"A Földet a fény másodpercenként hétszer kerüli meg, ezért a hegyeket látom"

Semmi köze annak, hogy látod a hegyeket ahhoz, hogy a fény hányszor kerüli meg a Földet... Egyébként egyszer sem, a fény nem kering a Föld körül.

Orbitális baromságokat írsz, azt sem tudod mit beszélsz.

A fény nem olyan, hogy el kell küldeni és vissza kell hívni, hogy láthassunk valamit.

>A Földet a fény másodpercenként hétszer kerüli meg, ezért a hegyeket látom.

¯\(°_o)/¯

Ok, megpróbálom rendbe tenni.

A távoli csillagok, galaxisok megfigyelése gyakorlatilag olyan, mint amikor egy hagyományos távcsővel megfigyelsz egy távoli domboldalt vagy bármilyen tárgyat. Mint ahogy nem kell elmenned a dombhoz, hogy tudd, hogy ott van, így a távoli galaxisokhoz, bolygókhoz sem kell elmennünk. Bőven elég, ha a fényüket befogjuk és tanulmányozzuk. Belenézel a távcsőbe és megvizsgálod a látottakat. Ugyanez történik az égi objektumok vizsgálatakor is, csak sokkal fejlettebb távcsövekkel.

Az pedig ne zavarjon össze, hogy a csillagok, galaxisok megfigyelésekor nem pár kilométeres, hanem fényéves távolságok vannak jelen, mert ez az alapelven semmit nem változtat.

Ami esetleg összezavart az az lehet, hogy úgy gondolod, a távoli csillagokat a távcsövekkel és egyéb berendezésekkel valós időben látjuk. Ez viszont nem így van. Ha van egy csillag innen 5 fényévre, akkor mi csak azt a fényt tudjuk befogni, ami 5 évvel ezelőtt indult el onnan. Ha 1000 fényévre van, akkor az 1000 évvel ezelőtti állapotot látjuk. A távcsövekkel így csak a múlt megfigyelésére vagyunk képesek, bár megjegyzem, hogy Te a saját szemeddel sem valós időben látod a dolgokat, hanem néhány millisecundum késéssel. Mert az elv teljesen ugyanaz.

Adott egy messzi galaxis, benne egy csillag. A csillag fényt bocsát ki. A fény az űrben – relativitáselméletet kissé félretéve – egyenes vonalban terjed, másodpercenként 300 000 km-t megtéve. (Azaz egy másodperc alatt az egyenlítő !hosszának! kb. hétszeresének !megfelelő! távolságot. De ez nem jelenti azt, hogy a fény úgy alapból keringene a Föld körül, hacsak nem üvegszálas kábelben.)

Mondjuk eltelik 1000 év, és az a fény ideér. (Ez azt jelenti, hogy példabeli galaxisunk 1000 fényév távolságra van.) Itt szépen beleütközik a szemedbe, és látod. Persze te itt csak azt láthatod, amilyen az adott galaxis 1000 éve volt. Neked egy millimétert nem kell mozdulnod, a fény jön el hozzád, és nem fordítva.

Persze minél messzebb van egy objektum, annál kevesebb fény ér el ide, részben azért, mert ugye minél távolabb vagy, annál kisebb gömbszeletet jelentesz, részben meg azért, mert közben akadályba ütköznek a fotonok. Amúgy főként a légkörben, ezért is küldünk fel távcsöveket az űrbe, hogy a légkör ne kavarjon be.

Megint más, mikor a Naprendszerünk bolygóira szondákat küldünk. Ne keverd össze a kettőt. Annak meg az a haszna, hogy közelebbről ugye jobban lehet látni. :-)

Szerbusz!

A szondák nem látnak,csak érzékelnek.Tehát a messziről jött információket dolgozzák fel és nem azok mennek az információért.Ez egy érdekes dolgot is feldob:ha most látsz egy képet pl.1000 fényévről,az azt jelenti,hogy a most látott kép eseménye 1000 éve történt.