Az erős kölcsönhatásnak a gravitációhoz hasonlóan negatív energiája van?

Ez elég nehéz kérdés. Mivel konkrét választ vársz, nem hiszem, hogy sokan írnának, mivel a tudományos elit is csak találgat e téren, így választ nem nagyon fogsz kapni. Elméletek persze vannak, bizonyítva egyik sincs, ezért rajtad áll, melyik elméletet fogadod el legvalószínűbbnek.

Mivel fogalmunk sincs, hogy a tömeg hogyan is hoz létre gravitációs erőt (illetve egyik elmélet sem nyert bizonyítást), így először annak megoldását kellene megérteni, de okfejtésed alapján valóban negatívnak tekinthető, bár ebben sem értenek egyet a legnagyobb gondolkodóink...

Tulajdonképpen miért releváns ez? Az arányokat úgysem tudod kiszámolni, hogy megtudhasd, mi lesz az Univerzum sorsa, főleg, hogy bejöttek ezek a "sötét" dolgok is. Esetleg más a célod vele? Mivel úgy tűnik, túlságosan is geometriával próbálod elképzelni, javaslom, minden nehézség ellenére, hogy ne tedd, ha határkérdésekről van szó, csak hurokba ugrasz vele, akárcsak a térfogalmaddal. Ezek "csak" absztrakt fogalmaink a leképezéshez, a valóság valami sokkal egzotikusabb, ahol az egymást kioltó és erősítő erők különleges, dinamikus egyensúlyt eredményeznek. Ezeket mi ellentmondásokként éljük meg, pedig egyik sincs a másik nélkül (hegy-völgy). Mindezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy egyik "oldal" sem erősebb. Vegyük például az egyik leggyakrabban előforduló példát, jelenséget, a fényt. Bizonyára kellően ismered az idődilatációt és az ezzel járó következményeket, legfőképp arra gondolván itt, mennyire kettős érzésünk támad, amikor azt mondjuk, a mai képességeinkkel legpontosabban elmondható adat, hogy 13,7 milliárd éve utaznak az Ősrobbanás fotonjai, ha elég messzire tudnánk tekinteni, látnánk is ezt a felfoghatatlanul régen történt eseményt. Ugyanakkor ha a fény helyében lennénk, egyetlen Planck-egységnyi idő sem telt volna el számunkra, ergo nem létezne semmi, mivel nem történne semmi, nem lenne viszonyítási pont, s ezzel együtt nem lenne mit összehasonlítani. De a fény mégis létezik számunkra, a másik véglet számára. Mi tehát ez alapján a tér? Hogyan döntsük el, melyik inerciarendszer az "érvényesebb"? Vonhatunk hierarchiát egyáltalán?

Bocsánat, meglehet, kicsit megszaladt velem a ló, s inkább tudományfilozófiai választ kaptál, de ahogy előttem is utaltak rá, eljutottunk erre az annyira elvont szintre a tudományban, hogy már a fizika is félig filozófia, meglehet, sosem kapunk válaszokat az effajta mély kérdésekre, egyszerűen túlnő rajtunk, egy kis porszemen tevékenykedő entitásokon az Univerzum mibenléte, s ezzel együtt működése, szerkezete(?), de azért remélem, érthető, mit akartam kihozni belőle. Felesleges ilyen szintű arányokon, hierarchiákon gondolkodni, mert csak a mókuskerékbe vezet. Az Univerzum, minden bonyolultsága, számunkra tökéletlensége ellenére egységes és egyensúlyban lévő.