Radioaktivitás, radioaktív sugárzás képes létrejönni természetes módon?

17-esre hadd reagáljak:

Fogalmam sincs, hogy egy atomrobbantás helyszínén mekkora a sugárzás, (remélem valaki megírja, ha már erről beszélgetünk) de erős a gyanúm, hogy több nagyságrenddel kisebb annál, mint amit elsőre gondolnál.

A robbanás idején az epicentrumban komoly dózisokat lehet összeszedni. 30 Gy-t olvastam. De a maradó dózisteljesítmény nagyon gyorsan csökken. Ha viszont telibe kap egy atombomba, akkor a tűzgömb előbb kicsinál, mint a 30 Gy.

Ebben a könyvben:

[link]

0,01 R/h nagyságrendű értékeket írnak, ami olyan 100 uGy/h-nak felel meg.

Sokkal jobb kilátások, mint a karlevágás :) Persze nagyon függ a helytől és a robbanás óta eltelt időtől.

(ha gamma sugárzásról és egésztest-besugárzásról beszélünk, akkor a Sv-ben és a Gy-ben megadott dózisok megegyeznek)

„Az ember létrehozott valamit, ami pusztítóbb mint bármi más ami ránk leselkedhet ezen a világon.”

És már kétezret felrobbantott belőle, de még mindig nem volt globális kihalás. Bezzeg egy nyomorult meteor milyen szépen kiirtotta az óriás őshüllőket.

Számokban: a 20. század eleji Tunguska-becsapódás körülbelül 10-15 megatonnás volt, a hirosimai és nagaszaki atombomba 10 illetve 15 kilotonnás, azaz ezred akkora.

A Hirosimára ledobott atombomba közvetlen és közvetett halálos áldozatainak száma a pesszimista becslések szerint 100-200 ezer fő. Ezen a vízerőmű-baleset közvetlen halálos áldozatainak száma 171 000 fő: [link] (és még 10 millióan elvesztették az otthonukat.)

> „legjobb esetben is minimum 5 kilométer sugarú körben még a levegőt is elégeti a robbanás,”

Ezt meg honnan a fenéből vetted?

Másrészt megjegyzem, hogy néhány másodperc felezési idejű termékei is vannak a robbanásnak, szóval az első néhány órában elég erősen csökken az aktivitás a robbanás helyszínén.

A brutálcucc meg, amire te gondolsz, az a kobalt-60. Ha lakhatatlanná akarnak tenni egy területet, akkor ezt az izotópot pakolják (akár hagyományos bombába is), hogy szétszórják.

[link]

Csak hogy tiszta legyen a dolog: a sugárzásnak kétféle egészségkárosító hatása van (az egyiket determinisztikusnak, a másikat sztochasztikusnak hívják).

A közvetlen, determinisztikus hatás csak nagy dózisoknál lép fel, és gyakorlatilag azonnal, vagy legalábbis rövid időn belül hat. Legenyhébb esetben tulajdonképpen égési sérüléseket produkál (például Fukushimában néhány szerelőnek radioaktív víz jutott a védőruhájába, és égéseket okozott a lábukon). Nagyobb dózisok az égési sérülések mellett rosszullétet, hányást, eszméletvesztést, végső esetben halált okoznak. A tünetek ilyenkor leginkább a mérgezéses esetekhez hasonlítanak.

Ilyen akut sugárbetegségben eddig a világon szerencsére igen kevesen haltak meg (Hirosima, Csernobil). A sugárzás súlyosabb veszélye a determinisztikus hatás, ami tulajdonképpen a későbbi rák kialakulásának kockázatát jelenti. Ebből a szempontból a sugárzás hatása gyakorlatilag megegyezik a többi rákkeltő hatás mechanizmusával, legyen az akár a légszennyezés, a táplálékban lévő rákkeltő anyagok, a mozgásszegény életmód és a stressz.

Egy rohanó, stresszes városi üzletember sokkal nagyobb dózist kap rákkeltő hatásokból, mint egy fukushimai nyugdíjas.

Nagyon nehezen tudsz olyan helyre kerülni, ahol ilyen hatások érnének (kocsival pedig 2 másodperc alatt hajtasz keresztül rajta).

Csernobilban azok a tűzoltók haltak meg akut sugárbetegségben, akik közvetlenül a lángoló grafitrudakat (értsd: a reaktor belsejét) oltották védőruha nélkül.

Fukushima jó nagy baleset volt, de az említett néhány lábégésen kívül senki nem kapott közvetlen tüneteket kiváltó dózist.

Egyébként a sugárkezelésben akkora dózisokat adnak, amik már bőven akut sugárbetegséghez vezetnek (sokkal nagyobbat, mint amit Fukushimában bárki is kapott). Mindenféle gyógyszeres kezeléssel elérik, hogy azért ne haljon bele a beteg, de így is pokoli kín.