Miért lehetünk biztosak benne, hogy ha a kvantumok szintjén szubjektív a világegyetem, akkor a magasabb szinteken is az?

"A dekoherenciához ugyanis nincs szükség tudatra, kispajtás."

Ha nincs szükség az emberre hogyan csinálod meg a mérést? Betanítasz egy majmot ,akkor meg a majom tudata fog játszani...

Vagy az egész delayed choice kísérlet egy valótlan állítás?

Nem értelek.

A kísérlet szerint az módosítja a képet hogy az ember kiolvassa e a gépből az adatot vagy sem.

Én úgy értelmeztem a dogot hogy nem a számítógép méri meg másnap a becsapódó fotont mivel az már tegnap becsapódott ,a kis aszisztens nő kapcsolja be a gépet és a monitorrol olvassa le az eredményt .

Ha a számítógép mérné meg akkor nem kéne másnapig várni hanem már aznap kiderülne a képből hogy a gép mért vagy sem úgy hogy be se kéne nyitni abba a szobába ahol a mérő gép van .

Hogy érted ezt a számítógép utáni megfigyelést? A foton hetegik kering egy csőben és amikor a professzorok meg akarják mérni akkor belenyúlnak vagy előre programozzák a gépet hogy random nyúljon bele. És ez után születik meg az eredmény?

Igazából azt se értem hogy néz ki pontosan a kísérlet.

A kísérletek úgy néznek ki, hogy a vizsgált kvantumrendszer kölcsönhatásba kerül a külvilággal, vagyis a mérőberendezéssel.

Például egy elektron belecsapódik egy félvezető detektorba, aminek a kiváltott hatását a számítógépes adatfeldolgozó program kiértékeli. Ebben a pillanatba megszületett a mérés eredménye. Ezt majd az emberek megnézhetik. Kutatók is figyelhetik a jelenségeket. Amikor szcintillációs detektorok felvillanásait kellett figyelni egy sötét helyiségben az ilyen helyzet volt. Ma már modern technikai berendezések végzik a méréseket. A szcintillációs kísérletnél is a felvillanás esetén a mérés lezajlott, mindegy hogy valaki nézte-e vagy sem. (Ha nem rögzítette a kamera akkor nem tudjuk, hogy mi történt, ettől függetlenül a külső megfigyelő nem tudja az akaraterejével felvillanásra bírni a szcintillációs detektort stb. Tehát a jelenség valójában a kutatótól függetlenül lezajlik.)

A kutatók feladata a mérőberendezés összeállítása és a mérés eredményeinek kiértékelése összehasonlítása az elméletekből számolt értékekkel.

(Manapság már az elméletekből is számítógép számítja ki a képletekből kiszámítható számértékeket. Nem szokás papíron számolgatni, mert nagyon sokáig tartana,ha egyáltalán a végére érnénk.

Persze a számításokat végző programokat a kutatók írják. Ezek a modern technika "csodái".)

A 43%-os válaszadónak üzenném, hogy szemmel láthatólag úgy vitatkozik komoly tudományos kérdésekről, hogy nincs meg a megfelelő képzettsége hozzá.

Egy kvantumrendszer mérése nem azt jelenti, hogy "az emberi tudat ugrasztja be" a rendszer hullámfüggvényét egy adott állapotba. Ezt csak az hiszi, aki a kvantummechanikát nem egyetemi előadásokból és szakkönyvekből, hanem Youtube-videókból, ezoterikus fórumokról és más laikus érdeklődők olvasmányélményeiből ismeri.

A "mérés" a kvantummechanikának egy elég bonyolult fogalma, és máig vannak olyan vonakozásai, amelyre nincsen kielégítő magyarázat. Az azonban már ismert, hogy mérésen lényegében az eredetileg zárt, azaz környezetével kapcsolatban nem álló kvantumrendszer állapotának a makroszkopikus környezettel történő összefonódását érthetjük, amelynek során nem egyszerűen annyi történik, hogy a rendszer beugrik egy adott állapotba, amit mi már érzékelni és emberi ésszel felfogni tudunk, hanem az, hogy az össszetett kvantumrendszer-környezet egység kerül valamilyen állapotba. Vagyis az eredetileg csak egy kvantumrendszerre jellemző állapot "kiterjed" egy sokkal nagyobb rendszerre, információ kerül ki a kvantumrendszerből a környezetbe. Általában a környezet nem mutat kvantumos tulajdonságokat, tehát nem képes több állapot egyidejű szuperpozíciójára, azaz a kvantumrendszerre jellemző koherencia (szuperpozícióra való képesség) elvész. Ennek fényében érthető, hogy a kvantumrendszer-környezet egységre delokalizált állapot már szintén nem mutat koherenciát: a macska a doboz kinyitása után vagy élő, vagy halott lesz. Ehhez nem kell laboráns, aki belenéz a dobozba. Ehhez az kell, hogy a dobozt kinyissuk, és engedjük, hogy a környezet "megmérje" a macska állapotát, azaz a macska állapota összefonódjon a környezetével. Ez akkor is megtörténik, ha te nem nézel bele a dobozba. A macska koherens állapota megszűnik létezni, és az a bizonytalanság, hogy 50%-os valószínűséggel él és 50%-os valószínűséggel halott (hiszen még nem tudjuk, mert nem néztünk bele a dobozba), egy ún. kevert állapottal írható le matematikailag, amely pont olyan messze van a tiszta, szuperponált állapottól, mint Makó Jeruzsálemtől: a kettő közötti átmenet ugyanis a kvantumrendszer szintjén nem unitér időfejlődéssel írható le. A dekoherencia tehát megtörtént, nem kellett hozzá emberi tudat. A tudatod mindössze csak tudomásul veszi, hogy a macska él-e vagy halott, de a környezet már "tudja" abból, hogy a macska vesz-e levegőt, a teste ad-e le hőt, mozog-e, stb.

Bocs a szakszavakért, de a kvantummechanika matematikai eszköztárát nem ismerő laikusoknak elég nehéz elmagyarázni ezt a jelenségkört.

^előző: az a baj, hogy még mindig nem írtad le, hogy is néz ki egy kísérlet. milyen különböző kísérleteket végeztünk, hgyan jutottunk arra az eredményre, hogy nem a készülékben van a hiba.

(például a bizonytalansági elv esetében miért nem lehet kettős mérést végezni, miért nem lehet a rendszert "beállítani" valamilyen méréshez anélkül, hogy megváltoztatnánk pont azokat a változókat, amikhez viszonyítva a kísérletet elvégezni szerettük volna.)

tudom, nehéz elmagyarázni, hogy mondjuk amikor azt mondjuk, hogy Rutherford alfa részecskékkel bombázott egy arany atomot, akkor pontosan milyen fizikai eszközöket tett ki egymásnak, hogyan számolt aztán vissza, hogy rájöjjön, hogy mit-mi okozott,

vagy mondjuk hogy ma mikor azt mondod, hogy hadronütköztető, akkor az milyen felszereléssel, milyen üzemanyaggal, hogyan nyerik ki és milyen eszközzel mérik az adott részecskék viselkedését,

de ha ezek szerint te értesz hozzá, akkor biztosan könnyű adni egy rövid összefoglalót. :D

Nem egyáltalán nem könnyű ezekről rövid összefoglalót adni.

Főleg azért nem lehet, mert rengeteg a szakszó és a matematika. Bármilyen leegyszerűsített meseszerű képből téves következtetések vonhatóak le. Ahhoz, hogy valaki megérthesse a kísérletek eredményeit értelmező matematikai modelleket, ahhoz többéves kemény matematikai előképzettség szükséges. Ezekhez a dolgokhoz nem létezik egyszerű út.

Az a baj, hogy ilyen szempontból már hit kérdése, hogy egy laikus kinek mit hisz el. Hihet a kutatóknak vagy az önjelölt áltudósoknak is. Nem képes valaki otthon levezetni az eredményeket a kiinduló elméleti alapokból, akkor vagy elhiszi amit mások állítanak vagy nem.

Azért a főbb kísérletek összefoglalói megtalálhatóak interneten. A wikipédián általában elég jó írások vannak főleg angol nyelven. A youtoube-on már elég sok előadás is fenn van még az MIT-ról is. Magyar nyelven is elérhetőek az atomoktól a csillagokig előadássorozat például. Ezek közül sok valóban csak ismeretterjesztő jellegű:

https://www.youtube.com/watch?v=tvZOb3629y8

https://www.youtube.com/watch?v=lZ3bPUKo5zc&list=PLUl4u3cNGP..

Még linkelek két anyagot, melyek magyarul vannak:

https://www.youtube.com/watch?v=ThUg4rGjXiI

BME villanykar kvantummechanika:

https://www.youtube.com/watch?v=QL1wJIqIEtU

Akik ráér az akár képezheti is önmagát otthonról is.

Még ez az egy Stanfordi egyetem kvantummechanika angolul:

https://www.youtube.com/watch?v=2h1E3YJMKfA

Vree

Ha te konkrét kísérletek technikai részleteire vagy kíváncsi, akkor nézz utána. Itt most a mérésnek mint kvantummechanikai jelenségnek az elméleti alapjairól van szó.