Mi a Pí és a szigma kötés, a molekula, mikor poláris és mikor apoláris egy molekula, mi a delokalizált és a lokalizált atom, és mi a neve a Co3-nak?

Leírom, de nem hiszem, hogy sokat fogsz érteni:

A kovalenkötés egy elsőrendű kötés, az első pár ami kovalenkötést alkot mindig szigma kötést alakít ki, a második atom ami csatlakozik a kötéshez már lehet pi(tehát a szigma és a pi kötés a kovalekötés egy fajtája).

Egy molekula poláris ha a kötésben résztvevő atomok EN(elektronegativitás)különbsége nagy, ilyenkor a nagy EN-ű atom jobban vonzza a kötésben résztvevő elektront, ezzel nő az elektron megtalálási valószínűsége az egyik atommag közelében és így a molekula polarizálódik. Akkor apoláris ha nincs benne töltésmegoszlás(tehát az elektron megtalálási valószínűsége kb azonos a 2 atommag közelében).

Delokalizált atom nincs, delokalizált kötés van, ami a fémes kötések jellegzetessége, ugye minden kötésben résztvevő EN.je kicsi(így kevésbé vonzza az elektronokat) és ez azzal jár, hogy az elektronok kollektíve tartoznak a kötésben résztvevő atomokhoz, nincs megszabott helye, ezért jó vezetők a fémek.

A lokalizált kötésről még nem hallottam, de gondolom a többi kötés az, mert ott az elektronok megszabott helye van.

CO3-karbonátion vagy szén-trioxid.

Ahogy a második válaszoló írta, a szigma és a pí a kovalens kötések típusai. Mindegyiket egy elektronpár alkotja (na jó, vannak kivételek). A szigma kötések alkotják a molekula alapvázát. Ezek minden kovalens kötésben megvannak. Az elektronok a kötéstengely mentén helyezkednek el legnagyobb valószínűséggel, hengerszimmetrikusan. Egy kötésen belül csak egy szimga elektronpár lehet.

A pí kötések többszörös kötésekben alakulnak ki. kétszeres kötésben egy szigma és egy pí, háromszoros kötésben egy szigma és két pí elektronpárt találunk. A pí kötések energiája valamivel kisebb, mint az azonos kötésben levő pí kötésé. A pí kötés a kötés síkjára szimmetrikus, az elektronok a sík alatt vagy fölött vannak, a kötés síkjában az előfordulási valószínűségük nulla.

[link]

[link]

A 2. válaszoló már jól összefoglalta, mi okozza a kötések(!) polaritását. Csak annyit tennék hozzá, hogy az elektronegativitás elektronvonzó képességet jelent.

Ha a kötések a molekulában apolárisak, akkor maga a molekula is apoláris. Ugyanakkor ha a kötések polárisak, még nem jelenti azt, hogy a molekula is poláris. Erre jó példa a szén-dioxid, illetve a szén-tetraklorid. Mindkét molekula kötései polárisak, de ezek a molekulák apolárisak, mivel szimmetrikus szerkezetük miatt a poláris kötések töltésmegoszlásai kiegyenlítik egymást. Tehát ahhoz, hogy eldöntsük, egy molekula poláris-e, figyelembe kell venni a szerkezetét is.

Amit a 2. válaszoló a delokalizált kötésekről (delokalizált elektronokról) ír, alapvetően az is igaz, bár nem csak a fémekre jellemző a delokalizáció. Arra ugyanakkor felhívnám a 2. válaszoló figyelmét, hogy a karbonátionban (és az összetett ionok jó részében) a pí elektronok delokalizálódnak. Delokalizáció következhet be emellett például az aromás és a konjugált kettős kötéseket tartalmazó szerves vegyületekben.

A lokalizált kötés valóban a delokalizált ellentéte, tehát amikor egy elektronpár csak két atomhoz tartozik.

Bocsi, lemaradt, még pár link, ami hasznos lehet (bár akár a tankönyv is segíthet...):

[link]

[link]