A tudomány személyes tapasztalatot képtelen vizsgálni?

Nyilván képesek vagyunk megvizsgálni akármit. Nincs olyan, hogy "A TUDOMÁNY" mit tud csinálni. Emberek vannak meg műszerek, amit lehetséges vizsgálni azt meg tudjuk vizsgálni. Meg tudjuk vizsgálni hogy a története mennyire részletes, vannak-e benne ellentmondások, homályos részek meg minden. Meg lehet vizsgálni az agyát is, és a jelen állapotából esetleg következtetni lehet arra ami történt.

DE egyetlen ilyen esetből nem vonunk le következtetéseket. Mert tudod, átgondoltak vagyunk meg ilyenek. Ha ez a jelenség reprodukálható lenne, és több száz alkalommal meg tudnánk alaposan vizsgálni, összevetni az eredményeket meg minden, akkor vonhatnánk le belőle olyan következtetéseket, ami legalább alapszinten tudományosnak mondható.

Röviden: természetesen tudósok képesek megvizsgálni személyes tapasztalatokat is. De egy ember személyes tapasztalata nekünk nem egy túl értékes dolog. Még ha megvizsgálják, akkor sincs semmi, mert nem egyetlen eset alapján fogunk modelleket építeni, és még ha meg is tennénk, nem tudjuk ellenőrizni.

A tudomány a megismételhető dolgokkal tud csakfoglalkozni.

Mindazonáltal a "személyes tapasztalatot" is képes vizsgálni, így pl. képes volt meghatározni mi miért savanyú ízú, teszem azt.

A halálközeli élmények esetében a tudományos álláspont jelenleg az, hogy az agy szokatlan működése (általában szólva: oxigénhiányos állapot) eredményezi az élményt. Semmi nem utal holmi testtől független "lélek" létezésére.

"Könyve világszerte is rengeteg példányban kelt el, így persze nem kizárható, hogy egyszerű médiamanipulációról van szó. "

Meg persze jó bizniszről.

Van az a pénz, amiért akár jól menő dokik is lelkesen terjesztik a túlvilági élet létét. :-)

Az állítás valóságtartalma nem vizsgálható tudományosan, mert semmilyen tapasztalati tény nem áll rendelkezésre a túlvilágról. Kizárólag hasonló beszámolók léteznek, csak az a baj, hogy bár sok hasonlóság is előfordul ezekben, nagyon sok különbség, egymásnak ellentmondó dolgok is. Emiatt igen erősen gyanítható, hogy nem egy objektíve létező dolgot írnak le a beszámolók, hanem egyfajta "álmot", melyet az alanyok a kóma (vagy hasonló halálközeli állapot) közben átéltek.

#2esre hallgass.

#4esnek köszönjük a rossz választ.

"A tudomány a megismételhető dolgokkal tud csak foglalkozni."

Gyönyörű. Akkor dobhatjuk a kukába a régészetet, a geológiát, az evolúcióbiológiát, a korai univerzum vizsgálatát (mivel ezek a múltban történtek és túl sok időt vesznek igénybe, hogy újra megtörténjenek a mi életünkben vagy akár valaha is), és velük együtt a csillagászatot, a meteorológiát vagy a földrengéstant is (lévén ezeket nem tudjuk emberileg befolyásolni).

Tessék végre megjegyezni: a tudomány egyszerűen a világról szóló tudás összegyűjtésére, és másodsorban ezeknek várható események előre jelzésére alkalmas modellekbe rendezésére irányuló törekvés.

Nincs benne leírva, hogy a világnak milyennek kell lennie. Ha valamilyen csoda folytán holnaptól egy esemény se járna kétszer ugyanolyan következménnyel soha? Akkor a világ úgy működne, és olyannak fogadnánk el. És a leírását olyan módszerekkel folytatnánk, amik maradnak, ha máshogy nem, legalábbis az események feljegyzésével. Tudomány csak akkor nem lehetséges, ha semmiféle TUDÁS sem lehetséges.

Egy tudományos hipotézishez/elmélethez csak egy dolog kell: rengeteg és rengeteg információ.

Az egyik nyilvánvaló módja, hogy erre szert tegyünk, ha kísérleteket végzünk vagy akár ugyanazt a kísérletet ismételjük meg többször.

De ennek hiányában más módszerekkel is lehet dolgozni. Mondjuk egy geológusnak rengeteg vizsgálható föld alatti réteg, rengeteg elemzési módszer áll a rendelkezésére, és a "megismétlésre" úgy tesz szert, hogy ezeket veti össze újra meg újra egymással.

Nincs olyan, hogy a tudomány X-szel "nem tud foglalkozni".

Ezt csak tájékozatlan emberek találják ki, elsősorban azok, akiknek nagyon jól jönne, ha misztifikálhatnának egyes témákat hogy a saját babonás magyarázataikat nyomathassák oda.

Olyan viszont van, hogy valami kevés információt ad vagy kevésbé megbízható. Nyilvánvaló, hogy a "személyes élménnyel" az a probléma, hogy tudjuk, hogy az egyén ezerféle módon képes tévedni:

- rosszul emlékezhet (a memória köztudottan megbízhatatlan, pszichológiai tény)

- hazudhat vagy csalhat

- a szájhagyomány elferdítheti a tényeket (ez gyakorlatilag elkerületetlen, történelemtudományi tény)

- hallucinálhat (a fenti történetben például az az érvelés, hogy lehetetlen volt az agynak az adott körülmények között hallucinálni, de ezt más tudósok erősen vitatták.)

Nyilván minél több az információ, minél több a bizonyíték, annál részletesebben meg lehet vizsgálni egy állítást. Ha a nagynéném azt mondja, találkozott az ördöggel az Alföldön '53 nyarán, utánanézhetek, hogy járt-e ő ott valóban akkor, milyen volt az időjárás, milyen jelenségek történhettek, amik alternatív magyarázatot adhatnak, vizsgálhatom a szellemi állapotát, kérdezhetek tőle további részleteket, amik támpotnot nyújthatnak - mondjuk helyesen írja-e le a nagynéni a pusztát, tehát hiteles tanúnak tekinthető-e; említ-e valamilyen részletet az ördögről, mondjuk hogy mekegett, ami más lehetőséget sejtet, és így tovább.

...Viszont az igaz, hogy a tudomány nem tudja túl jól kezelni, az egyedülálló, egyszeri, megismételhetetlen, és a más megfigyelt tényekkel nem összepasszoló eseményeket.

Ettől még lejegyezheti őket, de mivel az említett megbízhatatlansági hibalehetőségekkel is számolnia kell, gyakorlatilag lehetlen túl kevés információ hiányában megmondani, hogy valami csak kitaláció vagy sem.

A tudomány nem, de a tudománnyal foglalkozó emberek tudnak. Feltéve, ha akarnak. Hogy akarjanak, előbb meg kell győzni őket erről.

Egy ember meséje - bármi érdekfeszítő - erre csak akkor elegendő, ha kitűnik belőle, hogy hasznos az emberiségnek, vagy elég érdekes ahhoz, hogy abból további eredmény szülessen. Mert a tudóst ez motiválja, hogy egy témát kutasson.

A mese szép. Én is tudok hasonlókat mesélni, kómába sem kell esnem hozzá. De erősen kétlem, hogy értelmes tudós fantáziáját ez megmozgassa. Ahhoz túl sokat tud. Afelől viszont kétségem sincs, hogy a médiát, ezoterikusokat és más állatfajtát rettenetesen felizgat. Ők ebben érdekeltek, tehát bizonyosan lecsapnak rá.

Mindettől függetlenül, egy ember beszámolójának hitelessége bizonyos körülmények között lehetséges. Nem mindig, mert nem minden esetben adottak a szükséges feltételek. De itt is szükséges feltétel, hogy elég sokan érdekeltek legyenek a vizsgálatban, és legyenek hozzá megfelelő erőforrásaik. Itt is az a baj, hogy a tudományos világban nem lesz elegendő érdeklődés a dolog iránt. Nem éri meg.