A klasszikus fizikában vannak még megválaszolatlan kérdések?

Ez lehet inkább kémia, és az is lehet, hogy inkább kvantum fizika, nem tudom, de tudok egyet:

Ha vákuumban tépünk fel egy szigszalagot, miért tör ki minden irányba röntgensugárzás?

Nehéz eldönteni, hogy mit tekintsünk határnak a kérdésedben. Azt már nyilván nem kell tovább vizsgálni, hogy az egyenes vonalú egyenletes mozgás során a test tömegközéppontja mikor hol lesz. De azt még vizsgálni kell, hogy mi az az egyenes vonal. Einstein görbülttér-elmélete is pedzegette ezt, például.

Azt is tudjuk, hogy a tömegvonzás erőt fejt ki a testekre, de tulajdonképpen még gőzünk sincs arról, hogy mi is valójában az a tömegvonzás, mi okozza, miként terjed.

A tehetetlenség törvénye a klasszikus mechanika egyik pillére, de a tehetetlenség létezésének magyarázatához csak nemrég sikerült az első komoly lépést megtenni, és a téma még koránt sincs lezárva.

Az impulzusmegmaradás törvénye szintén a mechanika alappillére – testvére a tehetetlenség törvényének –, de nem ismerjük elméleti bizonyítását, csak a megfigyeléseink igazolták mindeddig.

A Pioneer-anomália egy látszólag teljesen kiismert mechanizmusú tehetetlenségi rendszerben közvetlenül mérhető módon mutatja, hogy valami nagyon fontosról még nem tudunk. Felhetőleg kapcsolatban áll a dolog a sötét energiának nevezett, még teljesen ismeretlen mechanikai tényezővel. Ami a sarkából fordíthatja még ki a teljes fizikát, ha egyszer megtudjuk, hogy hogyan tudunk olyat mi is létrehozni.

Ha már itt tartunk, a többtest-rendszer mozgáselemeinek mindmáig csak közelítő számítási módszereit ismerjük, mert még nem tudtuk egzakt egyenletbe rögzíteni a szabályokat. Pedig lényeges tudás lehetne.

És természetesen én mindezt csak a saját csekély ismereteim alapján, pár perc alatt szedtem össze, vagyis ez a lista még alaposan bővülhet, ha a profik is beleszólnak. Ugyan a fizikának ma az úgyszólván ezoterikusabb ágait kutatják nagy nekibuzdulással, a szub-szubatomi, a kvatumszintű, homályos és még mindig felderítetlen jelenségeket, de ezek a kísérletek valahol össze fognak találkozni az univerzális sötét energia kutatásával is, tehát nem lehet éles vonalakkal felosztani a területeket. A fizika és a kémia határai is elmosódtak az ilyen kutatási területekkel. A csillagászat látszólag haszontalan kutatásai is hozzájárulhatnak ezekhez, mert azok nélkül mi csak annyit ismerhetnénk a világ jelenségeiből, amelyeket a közvetlen környezetünkben ellenőrizni tudunk. A sötét energia léte sem tűnt volna fel senkinek, ha a csillagászok mérhetetlen sok megfigyelését összegezve nem ismertek volna fel gyanús eltéréseket a megjósolható és a megfigyelt jelenségek között. Mondjuk úgy, hogy az egész Fizika egyben még nincs lezárva.

A szigszalag okozta röntgensugárzásra tudjuk a választ.

[link]

#6

A Pioneer-anomáliát már sikerült elfogadhatóan megmagyarázni: az űrszonda egyenetlen hősugárzásából fakadt, ami kis mértékben befolyásolta a sebességét. Úgy tudom, a tudományos körökben ez általánosan elfogadott az anomália megoldásaként. Persze ettől függetlenül derülhetnek ki a gravitációval kapcsolatban még érdekes dolgok.

[link]

[link]

Ja,sok dolog nem világos még,de a vizsgálatok iránya sem megfelelő,sok esetben az alap információ is helytelen,amit az iskola ad,sok a helyettesítő képlet,a változóval számolt egyenlet,hogy kijöjjön a matek.Nem is beszélve a kvantumelméletekről,ahol már nincs út a fizikában,azt a tudomány nemes egyszerűséggel a kvantumfizika feltáratlan mezejének tekinti.

De hogy egy gyakorlati példa is legyen:a korszerű ionhajtóműves utasszállító repülőgépek üzemanyag fogyasztása vajon változik-e a nap irányában való repüléskor,vagy a naptól távolodó repüléskor azonos légköri és föld forgásirány esetén?Miért?