Szerintetek eljut egyszer ez a civilizáció arra a szintre hogy napi rendszerességgel más, távoli idegen bolygókra utazik?

Szerintem valószínűbb, hogy az emberiség előbb pusztítja el maga környezetét, mint, hogy elérje ezt a technológiai szintet.

Egyébként egyes sci-fikben a "szubtérben" utaztak, így voltak képesek fénysebességgel vagy azon túl utazni. Általában van igazság alapjuk de személy szerint még nem néztem utána, ha érdekel keresgélj megbízható helyen. (vagy a teret meggörbítették az űrhajú mögött ezáltal egy vákuumot képezve, hasonló mint mikor a hal úszik a vízben. A víz összenyomhatatlan, mikor a hal előrehalad a mögötte lévő vízben vákuum keletkezik, a víz a környező helyekről odaáramlik ezáltal gyorsítva a halat. Ezáltal képes egy hal gyorsabban mozogni a vízben, mint a madár a levegőben.)

Nem tartom kizartnak, meg akkor sem ha a mai tudasunk szerint ez nem lehetseges.

A tudomany fejlodik.

Az Ember már most is hihetetlenül sok pénzt áldoz űrkutatásra, és más bolygókra való eljutásra. Ez még drasztikusabb lesz, ha el kell hagyni az otthonunk (remélhetőleg minél később) De pár milliárd éven belül tutira. (Nap felfúvódik) Addigra már kell találnunk egy másik bolygót ahol ellehetünk.

Persze pár milliárd év sok idő ÁM! addigra szerintem a fél galaxis a miénk lesz... Ha nem keveredünk persze túl pusztító űrcsatákba idegenekkel... De a Földet még könnyű megóvni, a többivel lesznek a gondok...

jó persze környezetszennyezés, meg élővilág kipusztul, meg JAJJ! jön a globális felmelegedés, meg jégkorszak, meg zombi apokalipszis... Ugyan már! ne legyünk gyerekesek, megoldjuk és kész! :)

#6 megelőztél, valóban. Feltehetően már az ősember észrevette, hogy egy "golyó" felületén mászkál, elvégre nem olyan nagy a Föld, hogy ezt ne lehessen mindenfajta mérés nélkül is érzékelni, pl. tiszta időben csak a hegységek teteje látszik, de az ókorban épített világítótornyok is arról tanúskodnak, hogy már akkor tudta az emberiség, hogy nem lapos a Föld felszíne.

De egyébként ettől eltekintve a #2 válaszolónak igaza van. Persze, hogy képtelenség fénysebességnél gyorsabban haladni, de minden képtelenség volt, amíg valaki rá nem jött, hogyan lehetséges mégis. A newtoni mechanika is magától értetődő, "befejezett" igazság volt, amíg nem jött Einstein és azt nem mondta, hogy "de...", és bár a newtoni fizikát nem "érvénytelenítette", mégis új értelmezést nyert. Aztán jött a kvantumfizika... Amíg a relativitáselméletet és a kvantumfizikát nem sikerül egy egyesített "mindenség-elméletbe" összefoglalni, addig igazából semmi sem kőbiztos. De ha majd sikerül, az akkori bizonyosságok is idővel megkérdőjeleződnek, javításra vagy kiegészítésre szorulnak. Ilyen a tudomány:

"Ó, hány őrült vargabetűt kellett megtennie az emberi szellemnek, míg évezredek alatt eljuthatott az értelemhez, a dolgok igaz ismeretéhez!" (Zsoldos Péter)

Mindig azt hisszük, hogy már "eljutottunk a dolgok igaz ismeretéhez", aztán a valóság tanulmányozása mindig megcsúfolja az elképzeléseinket. Ez nem hibája, hanem szépsége az emberi értelem felfedezőútjának a világegyetemben.

Mai tudásunkkal is nyugodt lélekkel állítható, hogy a fénysebességet nem lehet átlépni. Tutira. Halálbiztos.

Ami nem biztos, az az, hogy

1. létezhet-e ettől függetlenül fénynél nagyobb sebesség (a sebességhatár átlépése nélkül, tehát ami fénysebességnél gyorsabb, az fénysebesség alá lassulni nem tud, lásd feltételezett tachionok pl.)

2. létezhet-e A és B térbeli pont közt a 3D-s térek KÍVÜLI rövidebb út. Teleportáció, térhajlítás, féreglyuk stb.

Mert vagy az 1-es, vagy a 2-es, vagy a kettő együtt lehet, hogy simán lehetővé teszi majd a pikk-pakk ugrásokat két távoli térbeli hely közt is, mondjuk két, sok fényévnyire lévő bolygó közt.

Egyelőre még nem látunk olyan biztos fizikai áttörést, ami ennek lehetőségét garantálná. Ez nem jelenti, hogy nem is lesz.