Hogyan működik az evolúció? (2) (bővebben lent)
Arra lennék kiváncsi, hogy ha a genetikai mutációk teljesen véletlenszerűen következnek be és csak az dönti el, hoggy továbböröklődnek-e, hogy mennyire hasznosak az adott egyed számára, akkor miért nem vagyunk ( vagy van bármely más előlény ) tele olyan apró mutációkkal, melyek teljesen semlegesek mind az egyed túlélési képességeire, mind a szexuális életére.
Például tegyük fel, hogy egy pézsmatuloknak, vagy akármi másnak, van egy olyan mutációja, amelynek hatására kialakul egy apró dudor a hátán, egy csontkinövés, amely nem befolyásolja annak semmilyen jelentős cselekedetében. Tegyük fel, hogy történetesen ez az állat a csorda alfahímje, így, miután leverte az összes riválist, ő kapja meg az összes nőstényt, így átadhatja az alfahím-géneket, vele együtt a dudor génjeit is.
Nos, mivel a pézsmatulkok nem dudorral a hátukon élnek ( vagy csak jól el van rejtve a vastag gyapjúréteg alatt :D ) így feltehetőleg az evolúció során valahogy kiszűrődnek az ilyen semleges tulajdonságokat biztosító mutációk. De hogyan képes az evolúció eldönteni, hogy mely gének felelősek annak az egyednek az alfahímmé válásában, hogy azokat örökítse tovább ?
Röviden : az evolúció alapelve az, hogy ami hasznos azt megtartjuk, ami hátrányos/fölösleges, azt eldobjuk. Az utóbbi mikéntjére vagyok kiváncsi.
válasza:Meg fogsz lepődni, tele vagyunk semleges mutációkkal, amelyeknek döntő többsége a külsőn egyáltalán nem látszik, vagy akár már fehérjeszinten sem fejeződik ki. Mérések szerint minden emberben létrejön néhány új mutáció és a generációk során ezek felhalmozódnak, így működik a genetikai óra.
válasza:Szóval ennyire egyszerű az egész :D
Köszönöm az értelmes és célratörő válaszokat !
Basszus többet tanulok itt egy nap alatt mint a suliban egy év alatt.
válasza:Pár dologgal egészíteném ki hollófernyiges válaszát (ami természetesen önmagában is megállja a helyét).
A semleges mutációval létrejövő allélek (tehát amelyekre nem hat szelekció), azoknak a száma sem lesz feltétlenül állandó. A szelekció mellett ugyanis más, nem adaptív folyamatok is befolyásolják az allélgyakoriságot, a génállományt.
Ilyen folyamat például a genetikai sodródás (genetic drift), ami azt jelenti, hogy (főleg kis méretű populációkban), a szülők által átadott allélek gyakorisága eltérhet a saját allélgyakoriságuktól. Pl. ha az általad leírt esetben feltételezzük, hogy az alfahímben az adott génnek két allélja volt (púpot okozó és púpot nem okozó), azaz heterozigóta volt, előfordulhat, hogy teljesen véletlenül csak az egyiket adta tovább az utódainak. Azaz lehet, hogy az összes utódja púpos lesz, de az is, hogy egyik se.
Ugyanígy befolyásolhatja a populáció allélgyakoriságát a génáramlás, azaz hogy milyen genotípusú egyedek vándorolnak be, illetve ki a populációból. Például a népvándorlások növelték Európában a B vércsoport gyakoriságát, mert ez nagyon elterjedt Ázsiában.
Még érdekesebb folyamat a genetic hitchiking (magyarul nagyjából "genetikai stoppolás"), ami kicsit emlékeztet az általad leírt példára, de a gének szintjén. Ha két gén szorosan kapcsolt, akkor előfordulhat, hogy egy allél úgy terjed el, hogy nem okoz szelekciós előnyt (sőt, esetleg kissé hátrányos is lehet). Ez akkor lehet , ha ez az allél szorosan kapcsolt a másik gén egy szelekciós előnyt okozó alléljával. Mivel a második gén allélja szelekciós előnyt jelent, elterjed a populációban. Azonban mivel az első gén allélja szorosan kapcsolt a másikkal, azaz nincs közöttük rekombináció(vagy csak ritkán, tehát lényegében együtt öröklődnek), az első gén allélja is elterjed, noha ő maga nem okoz szelekciós előnyt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!