Ezek szerint én láttam az ultraibolya hullámhosszú fény színét?!

Az a baj, hogy az emberek szeme nem képes érzékelni az ibolyán túli sugarakat, az angol wikipédián mégis azt olvastam, hogy speciális körülmények között már látták emberek az ultraibolya sugárzás színét.

Szóval én nem tudom mi lehetett ez, de a következőt tapasztaltam. Megnéztem ezt a képet (a szöveg végén a link a képhez). Ez ugye a látható spektrum. Teljesen világos, hogy ott van a 7 főszín, a vörös, a narancs, a sárga... és a köztük lévő átmenetek. De, megint megnéztem a képet, ezúttal alul nézetből, tehát a gép jóval felettem volt. Elkezdtek eltorzulni a színek.:

A cián és a sárgás színek csaknem teljesen eltűntek a spektrumról. A vörösnek pedig lecsökkent az a tartománya amit az emberi szem képes észlelni, tehát amikor szemből nézem a gépet, akkor látom azt az élénk vöröset, amit alul nézetből feketének látok, ami azt jelenti, hogy nem érzékelem azt a vöröset, amit szemből nézve (normális szemszögből) látok.

A másik kérdésem ez, azaz miért látjuk másképp a színeket alul, vagy felül nézetből?

De jöjjön az eredeti kérdés helyzete!

Az a helyzet, hogy a lángvörös eltűnésénél még furább dolgot véltem felfedezni. Az indigókék színtől balra, tehát az ibolya iránya felé, nem láttam magát az ibolyát, a látható fény utolsó színét. Helyét nagy feketeség vette át. VISZONT, ha még tovább ment a szemem, akkor a fekete mellett vibráló, sötét lilát találtam, vékonyka csíkban.

Elmondom a vöröstől az "ultraibolya szerű fényig" amit alul nézetből láttam.: piros, narancs, zöld, sötétzöld, ismét zöld, indigókék, kicsit világosabb kék, ismét indigó, fekete, feltételezett ultraibolya.

Nagyon különös a sorrend, egész más mint a szivárványé.

Szóval akkor az a nagyon sötét lila, már ultraibolya?

Ha igen, akkor hogyhogy lehet így látni?

Link a képhez: [link]