Van-e analógia a töltött testek és a töltéssel rendelkező elemi részecskék közti kölcsönhatások között?

"Tehát ha kvantum fizikai szemmel nézem akkor nem vonzzák egymást. Az elektron és a proton."

Nem arról van szó, hogy nem vonzzák egymást, hanem arról, hogy kvantumfizikában egy elektron vagy proton nem egy kiterjedés nélküli pontszerű töltés. És még a helye sem fix.

Sok ilyen értelmezési eltérés eredményeként a kvantumfizika számára a proton és elektron nem két anyagi pont, amelyek x távolságra egymástól ácsorogva vonzzák egymást.

De ettől még a vonzás tény, a kvantumfizikában is.

Ettől még nem lesz analógia a kettő között. A századeleji fizikusoknak éppen az volt a gondjuk, hogy analógiát feltételezve nem létezhetnének például atomok. A klasszikus elektrodinamika szerint ugyanis az elektronnak bele kellene zuhannia az atommagba, ha azt feltételezzük, hogy ezek pontszerű töltött részecskék, és hogy a pozitív töltésűek az atom belsejében, kis helyre koncentrálódnak (Rutherford-kísérlet).

Vagyis éppen az az analógia sérül, amit kérdezel, amit végül az a felfedezés tudott feloldani, hogy az elemi és mikrorészecskék nem egy pontban koncentrálódott töltött testként viselkednek, nem alkalmazhatóak rá a klasszikus elektrodinamika szabályai, tehát nem analóg a két jelenség, ha mondjuk az atomok szerkezetét szeretnéd vele leírni.

Más esetben viszont működik, például bizonyos szóródási jelenségeknél, ahol részecskék ütközése vagy közelre kerülése szabályozza a folyamatokat, a klasszikus analógiával is juthatunk helyes eredményre.