Nátrium-klorát miért oldódik sokkal jobban vízben a kálium-klorátnál?

Csak tippem van, talán a hard-soft elmélettel magyarázható:

A K+ soft-abb jellegű Lewis-bázis, mint a Na+, a klorát pedig egy soft karakterű Lewis-sav.

Ezzel szemben a víz, mint oldószer, hard karakterű...

Az a folyamat részesül előnyben, ahol hard-hard ill. soft-soft párok alakulhatnak ki. Ez lehet egy magyarázata annak, hogy a KClO3 kevésbé disszociál vízben, mint a NaClO3 (megfordítva a Na+ hardabb karakterű, mint a K+).

Valaki javítson ki, ha valami baromságot írtam! Köszi! :-)