Az evolúciós elmélet és a genetikai degradáció hogy fér össze?

Na, itt is vagyok! :D

# 10 "Dr. John Sanford of Cornell University"

- Lássuk csak... "John C. Sanford (born 1950) is an American plant geneticist, and an advocate of intelligent design and young earth creationism." - jajjdemeglepő...

(forás: [link] )

A jó dolog, hogy ez a bácsi legalább ismerheti a természettudományos alapokat - az alap kreacionistákkal ellentétben - rossz a számára, hogy ahogy elnézem, ő sem tudott nagyon valós bizonyítékokkal előállni az intelligens tervezősdi kolosszális bukása óta

( [link] )

A szakmai részről meg úgy gondolom, a többiek már elmondták a lényeget...

De röviden: ahogy elnézem, a bácsi leginkább azt állítja, hogy a szelekció sebessége lelassult, és így gyűlnek a génkárosodások, s idővel az emberállomány jó részén ez megmutatkozik majd... lehet.

Túl korán elküldte...

Szóval, ezek a felvetések lehetnek érdemi vita tárgyai.

Mégegyszer:

"Therefore, the main claim is that the rise of random genetic mutations is too unnoticeable to be affected by natural selection, yet harmful enough to cause the gradual extinction of any species through time."

Viszont ez úgy gondolom, még kicsit friss terület. És attól még, hogy ha igaz is, nem jelenti azt, hogy az evolúció nem úgy működne, mint ahogy elképzeljük...

A bácsinak is ezzel ellentétes állításai - ahogy elnézem - nem szakmai folyóiratokban, hanem (szakma által nem áttekintett/felülvizsgált) könyvekben jelentek meg. Vajon miért? :)

"Ennek ellenére ma megfigyelhető az a bizonyos genetikai információvesztés, ami a szervezetek fokozatos romlását eredményezi."

Ez így cső ostobaság.

"Therefore, the main claim is that the rise of random genetic mutations is too unnoticeable to be affected by natural selection, yet harmful enough to cause the gradual extinction of any species through time."

PencroftTivald: "Viszont ez úgy gondolom, még kicsit friss terület."

Önmagában az idézet nem ostobaság, de a már régóta exponenciálisan szaporodó egyedek evolválása tükrében már erőteljesen.

Egyáltalán nem friss a terület, hanem ezzel a problémával már igen régóta foglalkoznak, és ahogy azt tette Manfréd Eigen is a hiperciklus modelljében pl., és Gánti is ezekből indult ki.

[link]

A replikálódó molekulák eleinte kicsik lehettek csak, vagyis a tárolt információ is roppant sérülékeny volt, hiszen kis tárhelyen a redundancia lehetősége szinte majdhogynem nulla. A replikációk során (ahol mutálódik a molekula) tehát bár kialakulhatott az az evolúciós verseny, hogy azok a molekulák tudtak jobban szaporodni, amik erre rátermettebbé váltak a sok közül, ám a mutációk száma túl sok alaphelyzetben, így az evolválás közben a fizikai hasznos tárolóterület folyamatosan rövidült, így idővel gyakorlatilag a replikációs lehetőség egyszerűen elromlik, és az evolválás menete behal - alaposan egyszerűsítve a magyarázatot.

Ez tehát nem a már jól működő evolváló rendszerek problémája, hanem a kezdeteké (nyújthat erre a problémára több dolog is megoldást - az ajánlott cikkben...). A hatékonyan működő rendszer evolválása (ami már tapasztalhatóan több milliárd éve remekül működik), "kitalált" arra számos megoldást, hogy a túl sok mutációt kordában tartsa. Egyszerűen a mai biológiai rendszerek már sokkal de sokkal pontosabban replikálnak, másrészt vannak hibajavító mechanizmusok, bár azok sem tökéletesek, és még... Vagyis az idézet igazságtartalma kizárólag csak a kezdetek problémája. A szemünk láttára evolváló rendszerek egyike se omlik össze saját magától (a szimulációkban sem...). A kihalások mindegyike külső okokra vezethető vissza (megnőtt mutagenizáló hatások, vagy túl gyors, vagy túl drámai környezeti változások...stb), de olyan soha nem történt a komolyabb léptékben működő életrendszerek körében, hogy vigan nő a populáció mérete, a környezeti feltételek meg kedvezőek maradtak, és egyszerre csak a genotípusban rohamosan elkezd szaporodni a káros mutációk tömege és a populáció kihal.

Ez egetverő baromság! Ami jól működik hatékonyan több millió, vagy milliárd éve, az mi a szartól romlana el hirtelen olyan okból, amire már rég találtatott megoldás???

Egy ilyen jól működő rendszerben a redundancia mértéke hatalmasra duzzad, és ennek tükrében a mutációk jellege is erősen eltolódik, vagyis stabil, redundáns információtárolás mellett a mutációk romboló ereje csökken a semleges irányába, és ezzel elérhetővé válik, hogy a mutációk többsége semleges lesz (neutral ; silent is tulajképp).

A káros mutációk száma csak a hasznosaknál több, ám a károsak így ki tudnak szelektálódni, ill. csak a kevésbé károsak képesek továbböröklődni, ám az sem igaz, hogy ezek örökre károsak maradnak, mert csak környezeti változás kérdése, hogy mikor billennek át hasznossá.

Az idézett állítás egy hihetetlenül lebutított változata az igazságnak, és csak arra szolgál, hogy az evolúciótól irtózó plebsznek csemegét nyújtson a tagadáshoz.

Még annyit lehet ez ügyben elképzelni, hogy az ember esetében a káros mutációk a különböző mesterséges gyógykezelések miatt öröklődni képesek, de ez is lényegtelen, ha azt látjuk, hogy az ember remekül szaporodóképes marad! Nyilvánvalóan csak akkor fog a genomja bedőlni, ha minden orvos meghal, és a technikai haladás befuccsol valamiért. De már úgy el vagyunk kényeztetve manapság is, hogy ha hirtelen csimpánzagy kerülne minden ember fejébe, már most is csaknem minden ember, vagy mindegyik elpusztulna a gyatra testi adottságainkból kifolyólag.

De ezt ugyanolyan hülyeség genetikai leromlásnak nevezni, mint a szem nélkül maradt barlangi hal esetében is. Ha hirtelen minden barlang megszűnne, akkor persze, hogy az összes vak hal kipusztulna a látó halak mellett.

Az emberi agy komplexitása hihetetlen sebességgel nőtt, aminek a hozománya az volt folyamatosan, hogy a testi adottságaink, szervezetünk tűrőképessége hozomány gyanánt sok téren romlott - de ez relatív! - a kezdetekhez képest.

Semmi okunk azt képzelni, hogy a szellemi képességeink, ismereteink tárháza ne ugyanilyen ütemben nőnének, mint eddig is, de legalábbis gyorsabban a földi átlagnál. Mindez bőven ellensúlyoz mindenféle "leromlást", és a az agyunk komplexitásának mértékével együtt pedig bízvást állítható, hogy az ember összetettsége összességében ma is növekvő tendenciát mutat.