A csillagokat miért nem sávosan látjuk az égbolton?

Csacsi kis apróság, de akkor is nehezen fér a fejembe :)

Szóval van az a kép, ahol a csillagászok tányér szerűen ábrázolják a csillag rendszereket, és bár van vastagsága is, a térbeli 3x 360 fokban bőven vannak tartományok, ahol minimum kevésbé sűrűn, más irányokban pedig jelentősebben sűrűbben kellene látszania annak a csillag halmaznak (vagy éppen a relatíve erősebb hiányának), ami a megfigyelési pontból optikai torzítások nélkül látszódna. De még ha vannak is optikai torzítások, azok jellege is látszódhatna.

A fenti elmélethez képest egy tiszta nyári égbolton a félgömb minden irányában nagyjából ugyan olyan sűrűséggel látszódnak a csillagok. Nap nap után nem is ugyan olyan irányszögben látható az égbolt, de a csillagok akkor is ugyan olyan sűrűségűek mindenfelé. Nincsenek még minimálisan sem sűrűbb / ritkább területek. Némelyik csillagról azt mondják, nagyon messze van, ergo a sűrűségben nem csak a közeliek vannak ott, de a nagyon távoliak is. Akkor pedig látszódnia kellene különbségnek is. De semmi.

Szóval én tudatlan laikus, vakarom a buksit, hogy az meg ugyan hogyan? Valaki el tudná nekem magyarázni úgy, mint egy 2 éves nagyon kíváncsi és még nagyon tapasztalatlan kisgyereknek, hogy még én is megértsem?