Miért van ez a mai fizikában?

Nem értem mi bajod az elméletekkel, anélkül nem lenne semmi tudásunk.

A tudomány lényege az, hogy elméleteket gyártunk és ezeket összehasonlítjuk a természettel, megfigyeléssel vagy tapasztalatokkal.

Ha ellentmondásban van a kísérletekkel, akkor az elmélet hibás.

A multiverzum az csak egy elmélet, majd egyszer talán bizonyítható lesz.

A természettudomány és a filozófia annyira nem áll messze egymástól. Az ókori görögöknél amikor még nem annyira fejlett a tudomány mint ma, akkor a kettő között nem is tettek különbséget!

Ami a te problémád hogy van elméleti tudomány, és gyakorlati tudomány. A gyakorlati tudománynál több lehetőséged van bizonyítékok és kísérletek alapján dolgozni, az elméleti tudománynál meg valóban kicsit el kell menned filozofikus irányba néha. Például fizikában is talán nem véletlen hogy a gyakorlati fizikáért jár Nobel-díj. (Einstein sem a relativitáselméletért kapott Nobel-díjat!)

A másik meg hogy a mai fizika nem csak kozmológiával foglalkozik, amiről egyébként értem hogy miért gondolod azt hogy nincs értelme... Például az anyagtudomány is fejlődik, ami a gyakorlatban is egyből meghozza a gyümölcsét.

Előző vagyok.

Bocsánat, nem elméleti és gyakorlati tudománynak hívják, és elméleti és KÍSÉRLETI tudománynak.

@15: Ne haragudj, de most én sem értek veled egyet, meg ezzel a beidézett akármivel sem. Nagyon nem.

A gravitációt jelenleg az általános relativitáselmélet írja le, míg a többi alapvető kölcsönhatást kvantumtérelméletek. A kettő megközelítést nem lehet kibékíteni egymással, pedig valahogy muszáj lenne. Tudjuk, hogy sem az általános relativitáselmélet, sem a maradék három alapvető kölcsönhatást egybefoglaló kvantumtérelmélet az ún. standard modell nem teljes. Tudjuk, hogy vannak területek, amiket nem tudunk ezekkel a modellekkel kezelni. Olyan apróságokról van szó, mint pl magának a világegyetemnek az eredete, szóval nem lenne rossz továbbhaladni. Hogy továbbhaladhassunk, meg kell alkotni azt a modellt, ami a gravitációt és a kvantumos effektusokat egyszerre képes kezelni. Ez lenne a kvantumgravitációs elméletünk.

Ennek megalkotása egyrészt elméletileg is elképesztően nagy kihívás, másrészt amit Smolin úr hiányol, a kísérleti alátámasztás is csak pont annyira problémás, hogy egyértelműen ez a legnehezebb feladat a fizika története során. Közel-távol nem vagyunk ahhoz, hogy olyan kísérleteket végezhessünk, amik túlmutathatnak az áltrelen, meg standard modellen.

De, ha máshogy nem, legalább elméleti vonalon dolgozni kell, modellekelt felállítani, amik, majd ha odajutunk, tesztelhetőek lesznek. A fizikusok hosszú évtizedek óta dolgoznak ezen, és alighanem még hosszú évtizedekbe tellik, amíg bármire jutnak. Jelenleg a húrelmélet a legjobban kidolgozott, és a legtöbb lehetőséggel kecsegtető kvantumgravitációs modell. Sokat változott a kezdetektől, a barionikus húrelmélettől, a különböző szuperhúrelméletekig, illetve az azokat összefogó M-elméletig. Fejlődik a modell, halad előre. Még nagyon kezdeti stádiumban van, és ahogy Smolin úr is írja, teljes mértékben alátámasztatlan, de ez értelemszerű, minden kísérletünk egy kvantumgravitációs modell megalkotására az lesz még beláthatatlan ideig. De mindezekkel együtt a húrelmélet tart a legelőrébb. És igen, meg kell ragadni a laikusok, a szélesebb embertömegek figyelmét, mert ezek közül kerülnek ki felsőbb döntéshozók is. És a kutatásokhoz nem meglepő módon pénz kell. Ha nincs pénz, nincs kutatás. Mi legyen szerinted? Hagyjuk akkor az egészet a fenébe?

Vannak konkurens elméletek is a húrelmélet mellett, amik még kevésbé kidolgozottak, még kevesebb reménnyel kecsegtetnek, és ugyanolyan alátámasztatlanok. Mindezek miatt kevesebb fizikust vonzanak és kevesebb támogatást kapnak. Az egyik ilyen elmélet a hurok-kvantumgravitáció. És jé, minő véletlen: Smolin úr pont ezen dolgozik. Egy ugyanolyan alátámasztatlan modellen, mint amit az alátámasztatlanságáért ekéz - csak épp még hátrébb tart és annyit sem tud felmutatni. Mit gondolsz, csak nem savanyú a szőlő neki...?

A #15-ben az idézetben Smolin nem mondja ki expliciten (hiszen nem lenne igaz), hogy a húrelmélészek azért foglalkoznak azzal, mert sok benne a dimenzió. Bár valóban kicsit olyan, mintha ezt írná.

(“A laikusok szeretik a dimenziókat. Sok szakember foglalkozik húrelmélettel. Ez nem jó.”)

A(z egyik típusú) multiverzum gondolata főleg a QM valószínűséggel kapcsolatos jelenségeinél jön be. Szerintem teljesen nyilvánvaló, hogy (bizonyos feltételek és feltételezések mellett) 'igaz'.

A többire: az egzotikus dolgokkal való foglalkozást hívják kutatásnak.

Lee Smolin könyve (én olvastam) alapvetően a húrelmélet kritikája, és azé az irracionalásan nagy hatásé, amelyet a mai elméleti fizikai kutatásokra gyakorol. Ugyanis ahhoz képest, hogy semmilyen kísérleti bizonyíték nem támasztja alá, a húrelmélet túl sok pénzt, energiát, időt és embert köt le, és eléggé öncélú kutatási iránnyá vált. Az elméleti fizikai kutatásoknál persze nem elhanyagolható szempont az esztétikum, azaz egy jó és hasznos elmélettől elvárjuk azt, hogy alapvetően egyszerű legyen, illetve egy egyszerű alapfeltevés kibontása legyen - ahogy az általános relativitáselméletnél meg a húrelméletnél (pontosabban húrelméleteknél) is van. De ha nincs meg az a kapocs, ami az elmejátékokat összeházasítja a valósággal, és lehetővé teszi, hogy megítéljük, hogy nemcsak a időnket pazaroljuk-e, akkor az az elmélet nem ér túl sokat.

Ugyanakkor meg azt sem szabad gondolni, hogy ilyen elmejátékokra egyáltalán nincs szükség. Eintein is pontosan ezt csinálta, és a mai kor fizikusai sem tudhatják, hogy nem lehet-e valamilyen mődon mégis összefüggést találni ezen elméletek és a jelenlegi technológiai szinten kísérletileg ellenőrizhető jelenségek között.

Vagyis én - fizikusként - azt mondom, hogy kellenek az ilyen kutatások is, de mértékkel. Manapság az egyetemeken a húrelmélet egy kemény próbakő, amelyet ha valai fel tud érni ésszel és tud benne újat alkotni, az bizonyság arra, hogy képes magas szintű elméleti kutatómunkát végezni. Ezért vált kicsit öncélúvá az utóbbi időben. De addig nem kell túl komolyan venni, ameddig nincs olyan ellenőrizhető jóslata, amelynek valóságtartalmát a jelenlegi szintünkön is meg tudnánk vizsgálni.