Mi az, ami biztosan igaz?

Tedd fel a kérdést fordítva: „Az igazság nem létezik.” Ha ez a mondat hamis, akkor az igazság létezik. Ha igaz, akkor nem létezik, kivéve ezt a mondatot, ami igaz. Tehát az igazság valamilyen formában biztosan létezik.

Ugye tudod, hogy kicsit túlzó elvárás önálló filozófiai eredményeket várni? :)

Descartestól függetlenül? Szerintem a cogito ergo sumon kívül ilyet, ami bizonyosan igaz, nem találunk.

Illetve: a Én vagyok.-mondat is abszolút igaz. Ha azt mondom, hogy vagyok, akkor nyilván vagyok.

Mindennek a létezése kétségbe vonható. Kétségbe vonhatóak a fizikai dolgok létezése, és akkor a szolipszizmushoz lyukadunk ki. Kétségbe vonhatóak fogalmi természetű dolgok is, a társadalmi normák, az erkölcs, bárminek az értelmessége, és akkor a nihilizmushoz fogunk megérkezni.

De a szolipszizmus is azt jelenti, hogy „egyedül magam”. Descartes is ezt fogalmazta meg. Egyvalami biztos, hogy „valami van”. Különben nem lennél te, és nem gondolkodnál el azon, hogy mi igaz és mi nem az. Descartes szerint minden amit a világról tudunk, azt az érzékszerveinken keresztül tapasztaljuk meg, azok meg megcsalják az embert. De az biztos, hogy van valaki, aki az egészet – akár igaz, akár nem – befogadja és benne gondolatokat szül.

Teljes bizonysággal semminek a létezése nem igazolható szerintem. Ott a Mátrix című film, az eléggé modern köntösben mutatja meg azt, amit Descartes megfogalmazott. De valami akkor is van, ami be van kötve a Mátrixba.

~ ~ ~

Viszont. A valóság lehet, hogy illúzió. El lehet jutni ehhez a gondolathoz is, és aligha lehetne ezt a kérdést falszifikálni, azaz bizonyítani vagy éppen cáfolni. Ennek ellenére az emberek többségének van egy ösztönös képe a valóságról, és az igazról, tehát arról, ami megfelel ennek a valóságnak. És bár vannak jelentős világnézeti eltérések, azért a valóságról alkotott fogalom a legtöbb ember számára olyan, hogy ezen valóságfogalmaknak van egy elég nagy metszete, amiről azért mégiscsak elfogadhatjuk, hogy valós. Ebből meg számos dolog igaz volta levezethető.

Azt azért nem árt hozzátenni, hogy Descartes nagyon sok mindent mondott. De az biztosan igaz, hogy nem minden állítása igaz.

Rendben, az érzékszerveink megcsalnak. De ha erre ennyire bizonyos tapasztalat van az érzékszerveink csalására, hogy ezt ki merjük jelenteni, akkor mi mondta meg az igazat? Vagy csak egy mondás ez, mert valójában mégse csalnak meg?

Szóval az "érzékszerveink megcsalnak" kijelentés ebben a formában hamis. Ami igaz, egyes érzékszerveink egyes esetekben bennünket megcsalnak. De ugyanezt észlelve mások érzékszervei másokat nem csalnak meg, és az igazságot egyfajta demokratikus többségi elv alapján kiválaszthatjuk. Aztán meg van ennek más vetülete is, önmagában kiragadva nem érvényes.

Tudjuk, hogy van olyan, mikor az érzékszerveink megcsalnak. Erre mindenki talál példát a saját életében, amikor valamit látni vélt, aztán mégsem az volt, mikor valamit hallani vélt, vagy máshogy vélt hallani, stb… Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az érzékszerveink _mindig_ megcsalnak, csak annyi jelenthető ki, hogy az érzékszerveinktől érkező információk nem 100%-ig megbízhatóak, és adott esetben nincs mi alapján eldönteni, hogy amit látni vélünk, az a valóságban is létezik-e.

Végül is az érzékszervek kvázi az agyunk szenzorai, az agyba már csak jelek jönnek be. A Mátrix ötlete ugye pont az, hogy elképzelhető, hogy akár ezeknek a jeleknek a 100%-a olyan dolgot mutat, ami a fizikai valóságában nincs ott, és még csak nem is tudunk róla. Tudod bármilyen bizonyítékkal, objektív ténnyel cáfolni azt, hogy te nem a Mátrix egyik kapszulájában heverészel évek óta? Aligha, mert minden, amit bizonyítékként fel tudnál hozni, az az érzékszerveid által tapasztalt dolog. Tudod bizonyítani, hogy én egy hús vér lény vagyok, és nem a Mátrix egyik algoritmusa? Nem.

Oké, ha – hangsúlyozom: HA – az érzékszerveink által tapasztalt világ a valóság, akkor az érzékszerveink valóban egész jó aránnyal megbízhatóak. De ez már egy feltételezésből indul ki, és persze minden normális ember ezzel a feltételezéssel él azért. De ettől ez még nem cáfolhatatlan tény, hanem valóban csak egy közmegegyezés szülte valóságnak _tartott_ valami.

(Azért az a kérdés is felmerülhet, hogy ha mindenki ugyanabban a Mátrixban van, és azt valóságnak éli meg, akkor hívható-e ez az illúzió valóságnak? Jó kérdés. Nyilván sok tekintetben igaz. De azért a kérdés ennél kissé komplexebb, nem véletlenül, hogy az ontológia azért elég nagy szelete a filozófiának.)

Az a gyanús, ami nem gyanús. Az atyaúristen, az se

érti!