Lokális és tovaterjedő akciós potenciálok?

Az idegsejtek (esetleg izom- vagy mirigysejtek) szinapszisokkal kapcsolódnak. A szinapszis előtti végződés a preszinaptikus, a szinapszis utáni a posztszinaptikus. Az akciós potenciál hatására preszinaptikus végződésből felszabaduló anyagok hatására a posztszinaptikus membránon ioncsatornák nyílnak, aminek eredménye a sejt nyugalmi potenciáljának megváltozása. Ha ez a potenciálváltozás nem ér el egy küszöbpotenciált, nem alakul ki akciós potenciál, hanem csak lokális potenciál. A lokális potenciálváltozás lehet EPSP ill. IPSP. Az EPSP (excitáló poszszinaptikus potenciál) esetén a potenciálváltozás depolarizáció (vagyis negatív tartomány felé mozdul el a nyugalmi potenciál), míg IPSP (inhibitáló) esetén hiperpolarizálódás következik be. A lokális potenciálváltozások térben és időben összegződhet, ami azt jelenti, hogy a kialakult EPSP és IPSP összegződhet. Pl. 3 EPSP és 1 IPSP együtt eléri a küszöbpotenciált.

Ezek jutottak eszembe most.

EPSP: amikor olyan neurotranszmitterek szabadulnak fel, amelyek a posztszinaptikus membránon depolarizációt - pozitív irányba mozdul el a Na+ beáramlás miatt!!! - eredményeznek, de NEM érik el a küszöböt, azaz nem alakul ki akciós potenciál. Ilyen van serkentő szinapszisokban.

IPSP: amikor hiperpolarizálódik, azaz negatív irányba mozdul el membránpotenciál (Cl- beáramlás okozza), ilyen van gátló szinapszisokban.

Időbeli: amikor nagyon rövid időn belül több EPSP éri el az postszinaptikus idegsejtet egy! preszinaptikus sejtről úgy, hogy két EPSP között nem tud teljesen repolarizálódni - azaz nem jut teljesen vissza nyugalmi potenciálig.

Térbeli: ha egy posztszinaptikus sejtet több preszinaptikus sejt ingerel egyszerre EPSP-vel.