Számotokra is dilemma, ellentmondás ez a létezés és nem létezés dolog, mivel magyarázzátok ezt?

#9, nekem is eszembe jutott, nagyon érdekesnek találtam ezt a szöveget:

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez volt kezdetben az Istennél. Mindenek őáltala lettek, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. És a világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta.”

Arra voltam kíváncsi, hogy milyen folyamatot írhat ez le, egyáltalán mit jelent itt az "ige". Mert az még valameddig érthető, hogy minden ami kialakult, minden ami körülvesz minket, már ott volt a "világ kezdeténél" (jelentsen ez bármit), nem került több vagy új anyag a rendszerbe. Pont most hallottam arról is, hogy ahhoz hogy egy ember megszülessen csillagoknak kell meghalnia, vagyis nem jön létre plusz anyag, és nem is tűnik el belőle. Akkor viszont minden ami anyag, egyszer jött létre, elvenni se tudunk belőle és azóta sem jött létre új. Talán ezt jelentheti az a rész, hogy minden általa lett, nála nélkül pedig semmi sem lett. Ez alapján mondjuk arra tippelnék, hogy anyag mindig volt, vagyis olyan, hogy semmi, tényleg nincs. Azt nem értem mit jelenthet itt az "ige" ha mondjuk kvantummechanikai megközelítésből tudná valaki értelmezni. Miért volt olyan fontos leírni, hogy az volt a legelején? Miért nem úgy kezdődik, hogy kezdetben volt Isten, és nála volt az ige? Miért választja el az igét és az Istent és miért mondja, hogy a kettő egy és ugyan az? 

Megnéztem már azt is, hogy mi a logosz, azt írják "szó", most, hogy bűvös, varázs vagy parancs vagy milyen szó akart az lenni igaziból, az nem derült ki számomra. Csak azt írják, hogy ettől lesz "élet" az élet. Vagyis nem a biológiai értelmezésből vezeti le az élőt. Ezzel megint csak addig jutok vissza, hogy a "szó" talán szó szerint értendő, talán ez az egyetlen amivel értelmezni kezdtük a minket körülvevő világot, ezáltal lett történelmünk, így lettünk képesek továbbvinni az eddigi tudást, így lett múltunk és jövőnk, szó nélkül talán értelem sem lenne, és ha nincs értelem nincs ami felfogja a létezőt, és akkor hiába "van". Ilyen értelemben igazad van abban, hogy meg tudjuk mondani mi a létező. A számunkra létező. Mert az értelmező a viszonyítási alap. Ha a térben nincs kiinduási pont, akkor nincs távolság, és nem tudod megmondani hol van az "itt", ha nincs itt, akkor nincs most és nincs van, viszonyítási alap nélkül nincs semmi. Talán tényleg egy állandó körforgásban szóródik szét és sűrűsödik össze minden ami anyag, talán számtalanszor alakultak ki galaxisok, rendszerek, élhető bolygók és rajtuk "életformák" csak valamiért egyszer sem böktek rá a fára és mondták azt, hogy fa. Úgy néz ki mi vagyunk azok, akik valamivé teszik a semmit, és onnantól, hogy szavunk lett rá, ezt a semmit "életre keltettük" és használni kezdtük. Lehet ez lenne a világosság a szövegben, hogy a szavak által lett értelme a dolgoknak, vagy mi kaptunk ezzel értelmet, nem tudom. Természettudományos megközelítésből azt mondanám nincs olyan, hogy semmi, vagyis soha nem is volt hogy ne lett volna valami, és mindig is lesz valami valamilyen formában. Szóval az itteni válaszok akár helytállóak is lehetnek és talán valamelyik tudományág egyszer pontosan meg fogja tudni adni erre a választ. Azt hogy hogyan van és mitől, ami van. Csakhát ha nincs aki értelmezi ezt, akkor van? :) Ez lenne a filozófiai megközelítés. Mert ugye akár az is lehet, hogy most jött létre a Föld meg az ember és akármilyen civilizáció hetvenkettedszerre, de mivel ez semmilyen eszközel nem bizonyítható, a tudomány nem vizsgálja. Tehát ha volt is, most akkor sincs. Teológiai megközelítésből meg úgy vagyok vele, hogy rábökni egy fára és azt mondani hogy fa, úgy hogy előtte az a fa nincs, és azután se lesz, hát bizony sok hűhó lenne semmiért. :D Ezt még természettudományos szempontból is mérhetetlen energiapocsékolásnak találnám. Bár elképzelni tényleg bármit lehet, azt is el tudom képzelni, hogy ez még belefér az örökkévalóságba. :) Olyan érzésem szokott lenni, hogy köze lehet ennek a "keletkezési problémának" ahhoz, hogy időben próbáljuk elhelyezni, pedig olyan formán ahogy használjuk idő sincs.

#12 nem vagy egy kicsit nagyképű? Hogy mi a te legnagyobb rejtélyed, az is alapos vizsgálatot igényel (részedről). Azonban az, hogy az emberek összességének mi a legnagyobb rejtélye, az szellemes, míg nem gondolunk bele, de amint gondolkodni kezdünk, rájövünk, nem tudjuk, mert az emberiség ezt soha nem mondta el nekünk.

számos dolog van egyébként, amire, ha rossz kérdést teszünk fel, belegabalyodunk. Minél kevésbé értjük, annál könnyebb rossz kérdést feltenni, és annál könnyebb belegabalyodni.

A kérdező első tévedése az, hogy "tenni kellett". Innentől minden hibás. Tenni kellett? Sziklák omlanak le. Mert kifújta alóluk a szél a talajt. A gravitáció meg lehúzza őket. Tehát omlanak. Nincs semmiféle értelem, am ezt elősegítette. Szabályok vannak. Természettörvények. Ezt sem könnyű megérteni. Pedig végtelenül egyszerű ahhoz képest, hogy miképpen jött létre a világ. És ha valaki az előbbit nem érti kellőképp, mégis az utóbbira akar válaszolni, garantáltan fut hatalmas tévedésekbe. Ez sem valami szellem műve. Hanem annak a természettörvénynek, hogy a z emberi agy képes megérteni folyamatokat, jelenségeket. De szigorúan csak akkor, ha sorban halad.

A természet nem ismeri azt a fogalmat, hogy miért. Az ember annál inkább, hiszen ő alkotta abból a célból, hogy megértse a világot. Ezért értelmes azt kérdezni, az ember miért így viselkedik. De értelmetlen azt, miért van ember. A matematikában azt úgy mondják, a kérdés kívül esik a dolog értelmezési tartományán.