Szerintetek az, hogy a fizika lehetőséget ad időben a jövőbe utazni, egyfajta bizonyíték a sors létezésére?

"Nos melyik a sci-fibb? :XD"

Egyeztethet az a Palpatine-cosplayer havonta, attól az univerzum még nem lesz az övé.

:D

A kazualitás visszafelé is igaz lehet. Egy esemény ugyan olyan eséllyel kihathat a múltra mint a jövőre, legalábbis semmi nem zárja ki hogy így legyen. Mi, a megfigyelők ezt úgysem vennénk észre.

Tegyük fel, hogy minden cselekedetünk egyszerre hat ki a múltunkra és a jövőnkre, amik így folyamatosan változnak. Mi ebből semmit nem érzékelünk, arra emlékszünk amire épp most emlékezünk, meglehet fél perce még másra emlékeztünk.

Egy esemény több másikat is meghatároz, de nagy eséllyel a saját tetteink a saját idővonalunkon okoznak nagyobb változást.

Ha csak a saját idővonaladat nézed, és feltételezzük hogy a téridőben mindig minden kihat oda-vissza mindenre, mi pedig ehhez képest csak az egymás utáni képkockákat látjuk, akkor előfordulhat hogy észrevehetünk valamilyen mértékű irányítottságot, amit akár sorsnak is nevezhetünk, de minden amit a múltatban látsz lehet a jövőben hozott döntéseid következménye és mindaz amit a jövőben teszel a múltad tapasztalatai alapján meghozott döntések lesznek, kialakul egy irányvonal, így végülis igaz lehet a mondás, hogy a sorsod a saját kezedben van, és részben te irányítod az eseményeket, éppen csak nem emlékszel rá mikor hányfelé módosultak az eddig megélt eseményeid. Ráadásul még azoknak is igazuk lehet akik a karmában hisznek, mert hogy a tetteid visszahatnak rád. Én így látom a párhuzamos lehetőségeket, nem egy-egy létező univerzumnak, egy végtelenszámú multiverzum értelmetlen energiapazarlásnak látszik.

A rendezettséget abban látom, hogy nem esett szét a téridő, vagy ahogy mondják, nem vagyunk képesek paradoxonokat előidézni, pedig elméletileg ez is megengedett lenne. Ahogy az időutazás sem zárható ki, csak éppen bármilyen időben való ugrálásba beleőrülnénk mint megfigyelők. Ott az a borzalmas film, a Pillangóhatás, na az pl. jól megmutatja hogy ha csak a saját kis idővonaladon módosítgatnál, és minden egyes változatra emlékeznél már azt sem bírná feldolgozni az agyad, ha meg ugyanez a folyamatosan változó események egymásra hatásában történne, azt sehogysem lehetne feldolgozni, még akkor sem ha csak mint képkockakat figyelnéd és nem lennél közvetlenül befolyással semmire.

Szerintem az emberek olyan régóta vizsgálják ezeket a kérdeseket, és valahol minden eddigi szemléletben fel lehet fedezni rendszert, vagy igazságot, számomra az a logikus, hogy mindenkinek igaza van, akkor is ha ellentmondásban állnak egymással, mert attól még hogy mi nem tudunk egyet sem létrehozni, a paradoxonok stabilan fenntartható, jól működő rendszerek is lehetnek, fogalmunk nem lenne róla ha része lennénk egynek.

Jó a kérdés.

Ha a jövő létezik, és megváltoztathatatlan, akkor valóban következik belőle az előre megírt sors. Tehát itt inkább a megváltoztathatatlanság a lényeg.

A kérdéshez csak lazán kapcsolódik, hogy az én elméletem szerint azonban nem létezik jövő és múlt, csak a jelen - most. A dolgok helyzete, és állapota egymáshoz képest ad egy pontot, egy időpontot.