Bizonyíték, hogy a világegyetem nem végtelen?

Az Univerzum valóban nem végtelen. Véges idővel ezelőtt keletkezett.

De az, hogy a semmiből nem keletkezik folyamatosan energia, még nem eredményezi az állandóságot, illetve az állandóság nincs ellentmondásban a végtelenséggel.

"Olbers' paradox, described by him in 1823 (and then reformulated in 1826), states that the darkness of the night sky conflicts with the supposition of an infinite and eternal static universe."

Lehet ettől még más is foglalkozott vele korábban, de tudományban nincs mindig igazságos elnevezés.

Főleg ma, amikor sokszáz ember is dolgozik ugyan azon a témán.

Nekem meg attól kezd kilenni a ...., hogy lepontozzák azt az válaszolót, aki leírta a helyes választ amit én nem tudtam.

Nem értem ilyenkor milyen perverziót él át az illető... de elszomorító és elveszi a kedvét a embernek, hogy ide írjon szakmai válaszokat.

Tehát ha tágul (erre már vannak más bizonyítékok), akkor extrapolálható az ősrobbanás.

Ebből már tudni lehet, hogy időben nem végtelen és nem statikus

(Legalábbis a mi általunk ismert időben nem végtelen, ettől még lehetnek multiverzumok és időben végtelen Nagy Reccs, Nagy Bumm. )

A világegyetem időben visszamenve véges, nem végtelen ideje létezik. Mivel a fény terjedésének van egy bizonyos sebessége, az univerzum látható része valóban véges. De ez csak a látható rész… (És ez fel is oldja az Olbers-paradoxont)

Az univerzum viszont térben végtelen. Ez három dologból következik:

1. Az univezum homogén (magyarra lefordítva egyenletes sűrűségeloszlású). Oké, nyilván lokálisan nem az, az atomok nem egyenletes sűrűségben oszlanak el, hanem csillagokba, meg bolygókba törülnek elég nagy sűrűséggel, közöttük meg jóval kisebb sűrűségű űr található. Viszont nagyobb léptékben az univerzum homogén. 3, 5, 7 milliárd fényévre ha elmész, nagyjából ugyanazt látod magad körül, ugyanolyan sűrűséggel látsz galaxisokat magad körül.

2. Az univerzum izotróp. Magyarra lefordítva bármilyen irányba nézel, ugyanazt a jelleget látod. Bármilyen irányba mész, ugyanazt fogod látni magad körül. A homogenitással egybevéve mindegy, hogy balra, jobbra, fel, le teszed meg azt a 3, 5 vagy 7 milliárd fényév távolságot, ugyanazt a homogén univerzumot látod, mint innen.

3. Az univerzum görbülete nulla. Ugye a téridő lokálisan görbült. De magának az univerzum egészének a görbülete csak diszkrét érték lehet, vagy 0 a görbület, és akkor sík az univerzum, vagy 1 a görbület, és akkor egy gömbszerű valami, csak éppen három dimenzióban, vagy -1 és akkor egy hiperbolikus jellegű. Nem lehet a görbület 0,1 vagy 2,3, itt csak diszkrét értékek lehetségesek. Valami vagy visszahajlik önmagában vagy nem. A mérése illetve a mérés mögötti elmélete ennek kissé komplikáltabb, de egy 0-hoz nagyon közeli érték jön ki a mérésekből, így szinte biztosra vehető, hogy az univerzumunk egészét nézve egy „sík”, nem görbült univerzumról van szó.

Vegyünk egy galaxist. Az véges. Ilyen módon pl. van tömegközéppontja. A tömegközéppont felé haladva nagyobb a sűrűség mint a galaxis külső részében. Egy ilyen rendszer tehát nagy lépékben sem homogén. Ez a tömegközéppont nyilván egy adott helyről nézve adott irányban van, így nem ugyanazt a képet kapod, ha kifelé, illetve ha befelé haladsz a galaxison belül, tehát a rendszer nem izotróp. Persze el lehet képzelni egy véges izotróp és homogén rendszert, mondjuk a Föld felszínét – hangsúlyozom nem a háromdimenziós földet, hanem annak a felszínét nézzük most –, ahol mondjuk a levegő részecskéinek a sűrűsége egy homogén jelleget mutat adott magasságban. Izotróp is, hiszen mindegy, hogy északra, délre, keletre, nyugatra mész, ugyanazt a sűrűségű és jellegű légréteget látod. Viszont mivel a felszín görbülete 1, ezért mégis véges ez a rendszer.

A fenti három megfigyelésből tehát csak az következhet, hogy a világegyetem térben, anyagmennyiségben is végtelen.

~ ~ ~

> energia nem vész el, csak átalakul

A klasszikus fizika összes megfigyelése valóban ezt mondja. De ez csak a klasszikus fizika esetén igaz. Kapaszkodj meg, de kvantumfizikai folyamatok során sérülhet az energiamegmaradás törvénye. Ez egy megfigyelhető jelenség, bizonyos kvantumfizikai folyamatok nem is magyarázhatóak meg enélkül. Az univerzum egészére szintén nem áll fenn az energiamegmaradás. Pl. a relativitáselméletben sehol nincs olyan képlet, levezetés, amiből következne az energiamegmaradás törvénye. De a sötét energia megfigyeléseiből is az jön le, hogy igen durván sérül az energiamegmaradás „törvénye”.

De még mielőtt rohannál örökmozgót építeni, előre szólok, hogy nem fog menni, a klasszikus fizikában nem véletlenül van ott az energiamegmaradás törvénye. Emberi léptékben – illetve ±10 nagyságrendben – az energiamegmaradás törvénye tapasztalatunk szerint minden fizikai jelenség esetén fennáll.

~ ~ ~

De még ha feltételezzük is, hogy az energiamegmaradás törvénye érvényes az univerzumban, akkor oké, energia nem jöhet létre és nem szűnhet meg. Nyilván az univerzumban van energia, ergo ennek mindig is léteznie kellett és létezni is kell a jövőben. De ettől még miért ne lehetne ez az energia végtelen mértékű (akár véges energiasűrűséggel)? Sehogy következik az egyik állításból a másik.

#8: 3. Az univerzum görbülete nulla. Ugye a téridő lokálisan görbült. De magának az univerzum egészének a görbülete csak diszkrét érték lehet, vagy 0 a görbület, és akkor sík az univerzum, vagy 1 a görbület, és akkor egy gömbszerű valami, csak éppen három dimenzióban, vagy -1 és akkor egy hiperbolikus jellegű. Nem lehet a görbület 0,1 vagy 2,3, itt csak diszkrét értékek lehetségesek. Valami vagy visszahajlik önmagában vagy nem. A mérése illetve a mérés mögötti elmélete ennek kissé komplikáltabb, de egy 0-hoz nagyon közeli érték jön ki a mérésekből, így szinte biztosra vehető, hogy az univerzumunk egészét nézve egy „sík”, nem görbült univerzumról van szó.

A görbület nem csak diszkrét lehet. Pl 2x akkora gömbnek 1/4 akkora a görbülete:

[link]

Az univerzum méretéről, geometriájáról, topológiájáról stb itt írnak mindenfélét, hogy mit tudunk, és mit nem:

[link]