Miért van, hogy más-más élőlényeknek különböző mennyiségű utódja születik?

A tuleles eselynöveles miatt.

Minel kisebb halandobb egy allat annal nagyobb a szaporulata hogy a faj fennmaradjon

Pl lasd egy hangyatol nem fel senki de ha millio támad meg mindjart mas. Vagy darazs.

A madarak is azert repulnek csapatban hogy az egen egy hatalmas nagy allatnak nezzenek ki, vedve ezzel magukat. Vagy pl a kishalak is. Mig a capa egyedul vadaszik. Stb

"Például egy elefántnak általában 1 utódja születik"

Egyszerre.

De élete során egy elefánttehén sok borjat produkálhat.

Sőt egy domináns elefántbikának egy időben lehet több tucat ivadéka is.

De hogy relevánsan is reagáljak.

Ahol sokkal kisebb a mortalitás, ott a kevesebb utód is elegendő egy populáció fenntartásához.

A halak több százezer utódot hozhatnak létra, de utódgondozás (többnyire) zéró.

Ahol mégis van, ott kevesebbet ikrázik a hal és kisebb a szaporodás előtti halálozási arány.

Az utódok túlélési rátája is fontos pont.

Fajonként eltérő, hogy milyen eséllyel lesz az egy darab szaporítósejtből kifejlett, szaporodni képes egyed.

Egy hal jellemzően sok száz, ezer ikrát szór ki, mert a nagyját felkajálják kifejlett kor előtt.

Egy oroszlán kölykeire nem sok veszély van a saját faj hímjein kívül.

De az igazi extrém mennyiségű szaporítóanyag szétszórása nem is állati jellemző.

[link]

https://www.youtube.com/watch?v=gZeTLf1y2VE

A hal jó példa arra, hogy megértsd ezt a kérdést.

Már említették az ikrázó halakat, például a pontyféléket, amelyek rengeteg ikrát raknak le, aztán nem törődnek többé velük, illetve van, amelyik faj őrzi az ikráit, vagy akár habfészket is épít nekik, ezzel már ivadékgondozást végeznek, ha egyszerűt is.

Vannak azonban elevenszülő fajták is, például az akváriumi guppi, amely az ikrát a költőtáskájában kelti ki, így elegendő 8-10 utód is egy alkalommal, a kishalak teljesen fejlettek, csak aprók és maguk a szülők is azonnal tápláléknak tekintik, ha elkapják, meg is eszik saját utódaikat, de a kishalak fejlettsége esélyt ad, hogy megmeneküljenek és felnőhessenek.

Lényegében az ivadékgondozás mértéke az, ami befolyásolja a szükséges utódszámot, minél nagyobb fokú az ivadékgondozás, annál kevesebbre van szükség.

Ivadékgondozás az is, ha a teknős elássa a tojásait, vagy ha a kakukk a más fészkébe tojik, de természetesen a legfejlettebb az emlősöké, amelyek meglehetősen fejlett utódokat hoznak világra és életük kezdeti szakaszán saját tejével táplálja a nőstény őket és ezen túl is megfigyelhető többnyire egy óvó, nevelő, tanító időszak, amely lehetővé teszi az utódok számának a mérséklését, mert a fajfenntartás biztosított azzal is.