Univerzum véges, vagy végtelen?

Valamit tudni annyit tesz, hogy vagy megtapasztaljuk, vagy ellentmondásmentesen kikövetkeztetjük (majd ezt megtapasztaljuk).

Minthogy az embernek nincs módja az univerzum méretét megtapasztalni, kénytelen kikövetkeztetni. De mi legyen itt a módszer? A tudomány jól bevált tulajdonságai. Ha valamit a tapasztaláson túl állítok (hipotézis, modell, elmélet), akkor annak számos kapcsolata van korábbi állításokkal. Ha az enyém olyan, hogy ezekkel mind harmóniában van, semmi ellentmondás, továbbá van lehetőség továbbfejleszteni (más szóval az állítás nyílt), akkor az egy jó állítás.

Ha több ilyen is van, akkor kiválasztjuk a legegyszerűbbet és azt használjuk.

Az ember mai tudása szerint nem képes eldöntendő kérdésedre válaszolni úgy, hogy azt bizonyítani (megtapasztalni) tudja. Azonban tud olyan modellt mondani, ami az összes megtapasztalással szinkronban van, és ha akarod (de főleg tudod), tovább is fejlesztheted. Ez a modell az, hogy az univerzum végtelen. Jól használható, nincs vele gond, tehát jó addig, míg valaki mást nem tapasztal (mér). Ha a modell az lenne, hogy véges, már közepes tudással is számos problémát, ellentmondást lehet felfedezni. Ezért ezt a modellt elvetjük.

Viszont a végtelen univerzumnak tudásunkat meghaladó részleteit óvatosan firtatjuk és nem akarunk felelőtlen kijelentéseket tenni. A megértést elősegíti, ha valaki jól megérti a végtelen matematikai fogalmát. Az például nélkülözhetetlen a továbblépéshez.