Miért kellett mindig szerepelnem az anyák napi műsorban?

A kérdésem most merült fel bennem így anyák napján. Engem már nagyon régen édesapám nevel. Anyám ott hagyott engem még kisebb koromban, semmi kötődés nincs felé.

Annyira rossz emlékként maradt meg nekem az, mikor alsóban készülődtünk erre a napra és maga a műsor is. Egyszerűen cikinek éreztem nagyon. Emlékszem mindig azt vártam, hogy : “hátha idén elfeledkezett róla az osztályfőnök”

Apukám és nagymamám jött el az osztályfőnök mindig hozzájuk keresett verseket, de akkor is..

Nem szomorúnak éreztem magam, nem hatott meg az egész. Csak utáltam azt a helyzetet. Ez olyan, mintha elmenne valaki egy motoros versenyre egy biciklivel.. ehhez tudnám hasonlítani.

8-9-10 évesen még nem volt akkora szám, hogy én ennek bármi hangot adjak. A legutolsó ilyen műsor után, mintha egy óriási kő esett volna le a szívemről, még most is meg van bennem az az érzés. Tudtam, hogy felsőben már nem lesz. Minden évben számoltam vissza (ugye 4.osztályig), hogy na már csak 3 ilyen ünnepseg, na már csak 2...

Csak nem értem, hogy ezt miért nem lehetett látni, hogy mennyire kényelmetlenül érzem magam? Vagy rákérdezni, hogy “hé akarsz te amúgy szerepelni?”