Szoktatok otthon is gyertyát gyújtani a hozzátok közel álló személyekért, egykor élt emberekért mindenszentekkor és halottak napján?

Szoktunk. Én sokkal jobban szeretem, mint ezt a kényszeredett temetőjárást.

Nagyim úgy akarta, hogy urnafalban legyenek, pont ezért, mert azt nem kell gondozgatni. Azok már nem ők. Anyám mégis minden évben rágörcsöl, hogy hát úristen hány hónapja nem voltunk ott, MOST aztán nagyon menni kell.

Az itthoni gyertyagyújtás nekem meghittebb.

Én nem vagyok hívő, de tudom, értem a jelentését. Nem szoktam.

Nem voltam családos, szüleimmel éltem. A szobám falén emlékképek sorakoznak. A komódon anyám fiatalkori fotója, amit az e gyöngysor ölel körül, amit visel. Apám egyik képe mellett az óráját őrzöm. Én így emlékezem.

Nem kell ehhez mindenszenteknek vagy halottak napjának lennie.

Bármelyik évszakban szívesen kimegyek a temetőbe, ha tudok.

SZoktam November 1-én este 3 gyergyát gyújtani.

1. A közeli rokonok, jó barátok emlékére.

2. Idősgondozó vagyok, ebből adódóan a halál egy szinten a munkám része. AZ ő emlékükre és a távolabbi ismerősök (pl.volt tanárok) tiszteletére egyet.

3.Az elhunyt házi állataink emlékére. Gyerekként nem volt a családom egy felelősségteljes család... emiatt sok cica megfordult nálunk...

Néha el is gondolkdom, h halál útán valóban újra láthatok minden elhunytat vajon mennyi ideig tart az összes volt cicánkat végig simogatni? Nyilván,h ez valóban így van-e csak a halálom után derül ki. De, azért eljátszom a gondolattal.