A zsidó sávuót ünnepén az ókorban felajánlottak égő áldozatként állatokat is? Eszerint voltak az ünnepnek állattartással kapcsolatos szokásai is?

A Tórában olvastam egy parancsot, ami azt parancsolja az izraelitáknak, hogy mutassanak be sávuót ünnepén égő áldozatul két bikaborjút, egy kost és hét egyéves bárányt. Emellett mutassanak be engesztelő áldozatul kecskebakot is. Melléjük égessenek füst-, étel- és italáldozatokat. Erről egészen pontosan Mózes IV. könyvének 28. fejezetében olvashatunk.

Ezen szokások nekem, történész szemmel nézve eléggé a nomád és félnomád, állattartó ünnepekre emlékeztetnek és egyáltalán nem illenek a növénytermesztéssel kapcsolatos aratási ünnepek képébe.

Ha az izraeliták eredetére vonatkozó akadémiai körökben legelfogadottabb elméletet: a több forrás elméletet veszem alapul, amely szerint a protoizraeliták egy jelentős része nomád, állattartó volt, míg egy szintén jelentősebb részük (már) többé-kevésbé falvakban letelepedett, növénytermesztéssel is foglalkozó volt, akkor arra a megállapításra juthatok, hogy ez az ünnep is több forrásból származik, ahogy a pészah is. A pészah esetén az egész sztori nomád köntösből jön, ugyanakkor a kovásztalan kenyér később hozzá kapcsolódott növénytermesztéssel kapcsolatos szokás. Felteszem, hogy a sávuót esetén is erről lehet szó. Az ünnep általánosságban kapcsolódik a mezőgazdasághoz, azonban van neki egy nomád gyöke, ami ezen hagyományokban tükröződik, valamint vannak neki földműveléssel kapcsolatos vonatkozásai is (nyilván: első zsengék felajánlása, aratási hálaadás stb.), valamint még az egészhez a zsidó mítoszkörből jön a Sínai-hegy története, ami a Tóra szerint nagyságrendileg a sávuóttal egy időben volt (sziván hónapban).

Jól gondolom? Valószínűleg a sávuótnak is vannak például az égő áldozatokból kifolyólag nomád sémi gyökerei?